Szerintetek az önbizalom összefügg azzal, hogy hogyan teljesítünk az iskolában?

Nem biztos. Nekem van egy köcsög stréber az osztályban, mindenből kitűnő, amiből lehet puskázni... Angolból pedig sík hülye. Mindenből az. Ha valamit megkérdeznek tőle a tanultakból, nem tud hozzászólni sem, csak végigpuskázza az évet. Mindenkit lenéz, minden tanár kedvence. De senki sem hiszi el, hogy állandóan puskázik. Az önbizalmát pedig az életben nem lehetne már kiírtani belőle...

Én vagyok a második legjobb tanuló az osztályomban, de nagyon kevés az önbizalmam (ez nem csak az én véleményem, mások szerint is így van).

Tehát szerintem ez nem függ össze. Akármennyire is jól sikerült valamim, én nem szálltam el magamtól.

Igen is meg nem is. Az iskola csak egy szakasz az életből, amely hozzájárul a jellem fejlődéséhez, de az élet nem az iskolával kezdődik és nem is az iskolával végződik.

Utólag lényegében az számít igazán, hogy ki mit kezd az életével, ha a lineáris idősorrendet követjük, ergo ha valaki sikeres lesz 40 évesen, noha diákként bukdácsolt talán, akkor az iskolai teljesítmény lényegtelenné válik és az önbizalom a helyén lesz, de ha másképpen alakulnak a dolgok, akkor nyilván az önbizalom is hanyatlik.

Ami szerintem érdekes az az, ahogyan adott személy kezeli az iskolaévei és a középkor közötti időszakot. Mert végül is az iskola egy csomag, amivel mindenki eltávozik végleg 18 évesen. Az, hogy ki mit kezd ezzel a " csomaggal ", na itt az igazán lényeges az, hogy valakinek milyen az önbizalma.

Minden azzal függ össze, hogy valakinek mi van a fejében. Nem számít sem az iskola, sem a kinézet, sem az anyagi helyzet, sem más- illetve mindegyik számít, de hozzáadva azt is, hogy mindenkinek az egyéni gondolkozása fogja meghatározni a teljes jellemet, nem csak darabjaira bontva kell venni ezt. Vannak olyanok, akiknek látsztatra semmi okuk rá, hogy önbizalmuk legyen és mégis megcsinálják a saját szerencséjüket 10 év múlva, míg a másik végletben vannak olyanok is, akik alig érnek el valami jelentőset az életükben, pedig bárki fogadott volna, hogy sokra fogják vinni.

Ilyen az élet, sose tudhatod, hogy kiből mit fog kihozni adott dolog. Ezért vagyunk emberek, mert kiszámíthatatlanok vagyunk.

Részben függ össze.

Ha valaki állandóan rossz jegyeket kap, hiába tanul eleget, az valószínűleg nem lesz túl jó hatással az önbecsülésére. De ha emellett mondjuk valamilyen sportban vagy másban (esetleg hangszer vagy képzőművészet) jó, akkor az ellensúlyozhatja a rossz tanulmányi eredmény okozta önbizalomhiányt.

Meg az is előfordulhat, hogy valaki egyszerűen azért teljesít rosszul, mert nem tanul eleget, vagy lusta. Ez esetben a rossz tanulmányi eredmény nem valószínű, hogy önbizalomhiányhoz vezet, hiszen az illető csak magának köszönheti, hogy nem teljesít jól.

Hát nálam egyáltalán nem. Vannak sokkal meghatározóbb dolgok, amik az önbizalmamat befolyásolták az idő során.

Világéletemben jó tanuló voltam, általánosban végig kitűnő (hatodikig, akkor elmentem hatosztályosba). Gimnáziumban persze becsúsztak rossz jegyek is, hat évből az utolsó két évben voltam csak kitűnő, de jóformán állandóan pozitív visszajelzéseket kaptam az iskolából.

Ennek ellenére totálisan hiányzik az önbizalmam, sohasem hiszek magamban, úgy kell mindig másoknak unszolni, hogy kicsit elhiggyem, képes vagyok rá - nem csak az iskolai életben.

18/L

Szerintem igen, én mindig is 3-as voltam matekből...talán egyszer 5.-ben voltam 4-es. Aztán még az első félév végefelé írtunk egy dogát, ami nekem 5-ös lett és pár napra rá megint írtunk és az is. És a két 5-ös után valahogy elhittem, hogy nem is olyan bonyolult és most szinte csak 5-öseim vannak belőle második félévben :)

15l