A gyerektelenek mekkora része olyan, aki úgy is tervezte az életét?

A gyerek túl nagy felelősség, túl nagy teher HA normális körülmények között akarod nevelni és kiegyensúlyozott felnőtté nevelni. Ezekhez ragaszkodik a mai 20-30 éves generáció. Én 33 évesen még mindig albérletben kínlódok, és ez úgy tűnik így is marad. Gyerek lenne az utolsó amit akarnék, pedig szeretem a gyerekeket. Mamahotelezni még nem fogok. Ilyen a régi időkben is volt, csak ritkább, ma már egyik legnagyobb probléma a fiatalok között a lakhatás.

Szóval ez nem kulturális , hanem racionális döntés.

1. Kiszámíthatatlan világ, 10 évente egy világválság. Futóhomokban pedig nem eresztünk gyökeret.

2. Férfiak és nők eléggé egymás ellen lettek cukkolva, se bizalom se reális elvárások. És egyik se tudja hogy kommunikáljon a másik nemmel (igen, a nők se).

3. Aki most van gyerekvállalási korban az pont akkor volt gyerek amikor a válási statisztikák olyan rosszak lettek így jó eséllyel testközelből ismert legalább egy siralmas házasságot és nyomasztó otthoni légkört. Van aki ennek hatására megfogadja hogy egyedül is jobb mint azt megismételni és még egy gyereket kitenni az ilyesminek.

Nálunk már a középiskola első évében szóba került az osztályfőnöki órán, hogy majd mi lesz évek múlva, ki hogy képzeli az èletét. Majd Mindegyik lány elkezdte sorolni, hogy férjhez meg, gyerekeket nevel és ez lesz az élete.

Egyedül én nem mondtam ezt. Én már akkor, alig 15 évesen megmondtam, hogy szerelemre vágyom, ha megtalálom az igazit, szeretnék megházasodni, egy jó munkahelyet, amit szeretek, és egy kutyát közösen örökbefogadni. De soha nem akarok gyereket, mert túl sok nyűg, teher van vele, túl sok kötöttség, stressz, és nem mellesleg nagyon drága is.

Akkor még kinevettek a többiek, a tanár meg szörnyülködött, hogy ez szégyen😂 pont nem érdekelt a véleménye az én magánéletemmel kapcsolatos terveimről.

Én erre annyit mondtam, hogy ez szerintem mindenkinek a magánügye, és a saját döntése. Nem kértem az életem, de ha már van, azt úgy élem, ahogy nekem jó. Nem nehezítem meg a saját életem önként. Ennyire egyszerű.

Még a saját anyám is megérti ezt, pedig ő 2 gyereket nevelt fel, és imádott minket a nővéremmel. De ő is elismeri, hogy bár ő szerette ezt az időszakot, attól még nagyon stresszes és nehéz volt. Sokáig elég szegények is voltunk.

A gyereknevelés nem való mindenkinek. Nekem sem. Ismerem magam annyira, hogy ezt tudjam.

24 évesen jöttem össze a férjemmel, 15 éve vagyunk együtt, nincs és továbbra sem akarok gyereket, és ő sem. Van egy szuper munkahelyem amit imádok, és 5 éve lett egy kiskutyánk is.😊 ( Addig volt 3 másik, még a szüleimtől). Szabadidőnkben van lehetőségünk együtt kettesben időt tölteni, közös programokra, és saját magunkra is, a hobbijainkra, pihenni, stb. Mi így vagyunk boldogok. Tudatosan gyerekmentesként.

A gyerektelenek inkább azok akik akartak, de valamiért nem jött össze nekik.

Egyébként a legtöbb osztálytársam aki gyereket vállalt, már rég elvált és egyedül maradt a gyerekével/gyerekeivel.😔

39/N

"Igazából a gyerekvállalás elsősorban kulturális kérdés nem gazdasági, hiába öntik bele a pénzt állami oldalról, mert úgy tűnik más dolgok miatt nem megy"

De, nagyon is gazdasági kérdés. Az állami pénzbeöntés azért nem oldja fel ezt a problémát, mert ténylegesen nem segítség, hogy adnak 1,5 millió forintot egy 70 nm-es használt panelre, mikor az 60-70 millióba kerül. Vagy 50 milliót az 100+ milliós újépítésűhőz, amihez kell másik 50 millió, aminek a hitelét 3 gyerek mellett tudni kell perkálni.

Persze, nem csak anyagi kèrdés, de elsősorban talán mégis. Albérletbe itt Mahyarországon sokan nem mernek szülni érthető okokból. Aki gyereket vállal, az meg 1-2 nél többet nem tud finanszírozni, mert nem tud akkora ingatlant venni.

Aki teljesen gyermektelen, az meg feltehetően nem talál párt, és kifut az időből, az az ok.

Nem mindenki akar gyereket. Én régen akartam, de most már csúnya, de olyan dolognak érzem, amivel zsarolhatnak.

Mert én, aszkéta életmódomnak köszönhetően kimenekülhetek a pusztába, ha nem bírom tovább a rendszert, de ezt egy-két gyerekkel már sosem tenném meg.

Amellett, hogy ajándékok és amúgy jóban vagyok a gyerekekkel, 20 éves korukig vagy manapság még tovább teljes felelősséggel tartozom irántuk. Anyagi és minden más szempontból is. Becsülöm aki ezt bevállalja de én jelenleg nem érzem magam erre képesnek.

7-es, de nyugaton is komoly probléma a lakhatási válság, és hiába jobb a megélhetés, ha ingatlanra josszú tàvon akkor sem futja, sem venni, sem bérelni.

Ezt kell megérteni, hogy a 21. században a gyerekvállalás legfontosabb tényezöje a megfelelő ingatlan, senki nem fog 1 szobába 3 gyereket vállalni. És 2-3 szobás ingatlant megvenni vagy kibérelni nyugaton sem könnyebb.

Tudom, mert laktan ott évekig. Amíg ketten voltunk, addig igen, addig megérte, a kis egyszobás albérletben brutál jó életünk volt ahhoz képest, ami itthon lett volna, de 2 gyerekkel megfelelő méretű, értsd 3 hálószobás ingatlant bérelni már elképesztő luxus ott is.

Most ha az 500 évvel ezelötti állapothoz viszonyítod a dolgokat, akkor ja, ahhoz képest fogyasztói társadalom van. De ha az a kérdés, miért nem vállal 2-3 gyereket a többség, bár szeretne, annak bizony az az oka, hogy egy családnak az alapköltségei, lakhatás, étel, energia, gyerekekkel járó alapkiadások is hatalmasak.

Mondjuk én közepiskolaban nem gondolkodtam ezen. A férjemmel mi kettőben gondolkodtunk. Aztan beütött a valóság. A fiúnk többemberes így nem lesz több. Teljesen más elképzelni, hogy milyen gyerekkel az élet és a valóság.

Persze van aki többet vállal, vagy annyit amennyit tervezett, de rengeteg párt ismerek akik megálltak egynél. Többek között amiért mi is, hogy nehéz eset, nem egy eszik alszik gyerek, van aki anyagi, vagy eü ok miatt állt meg.

Meg persze ott a sok válás is.