Mit csináljak ha volt ilyen sport verseny, elrontottam az egészet, sirtam is és nem merek most ezért menni iskolába mert félek hogy kicsufolnak?

Nyugi, úszóversenyen majdnem belefúltam a vízbe. Csak valakinek mennie kellett és az osztályból én már láttam messziről vizet. Te legalább ott voltál, mond ezt, ha csúfolni akarnak, vagy, hogy a következő eseményre mehet ő helyetted…

Mottó: hibázni csak az tud, aki dolgozik, aki nek csinál semmit az meg könnyen ítélkezik, de ne engedd, hogy ez eltántorítson bármitől!

Bakker igy en is jártam mar.

Engem kuldtek versenyre mert én vagyok a legjobb tesis.

Csak épp en azert voltam a legjobb tesis mert játéknak fogtam fel mindig az ugrást kotelmászást vagy bármit, tudod, mint amikor játszótéren van a gyerek es nem teljesitménykényszerbol ergo versenyre nem akartam menni.

Nekem ez nem verseny volt meg bizonyítás meg anyámkínja hanem a "játék öröme" csak, ugy magamnak csak. Mivel otthon se hullahoppkarika nincs de kötél se mászni de gerenda se meg stb.

Na de mivel kierőszakolták a versenyt, megjelentem, tele volt full idegenekkel nyilván, meg zsűri meg pontozás, hát én ugy kezdtem hogy még a gerendára is forditva ültem fel véletlen.

Végigbajlódtam az egészet. Meg vmi vegyes izé volt, mint az öttusa.

Bennem csak az volt mikor vége volt hogy végre mehetek hazaaaaa!

Eszembe se jutott a teljesitményemen kattogni se.

Nyugi, majd elfelejtik, max egy hét.

Engem egyszer matekversenyre küldtek csapattal. Kaptam egy full idióta brigádot, akik szerint 0-1 az 0 volt, meg ilyenek, és nem engedtek engem szóhoz se jutni. Valami utolsó előtti helyen végeztünk, és ki is tették ezt a listát a suli falára, és mindenki látta. Irtó ciki volt, de senki nem szólt hozzá a dologhoz. Még csak fel se emlegették soha. 8-ban történt.

Telis tele vagyok ilyen emlékkekel, csak most már viccesek.

Elküldtek hatodikban valami környezetistmereti versenyre két osztálytársammal. Valami csoda folytán megye elsők lettünk, és bekerültünk oda, ahol már csak 20 csapat volt versenyben, elvittek minket Pestre, még ott is kellett aludnunk, szóval akkor nagyon komoly dolgonak tűnt. Valamelyik rádió közvetítette. Volt egy feladat, ahol ki kellett rakni részekből egy állatot, meg kellett nevezni, hogy mi az, mik a jellemzői. Nekünk nem sikerült kitalálni, milyen fajta volt, csak, hogy valami madár, az volt a nagy ötlet, hogy mivel nekem van beszélőkém, én pofázok és húzom az időt, amíg a többiek kitalálják, hogy mi legyen. Szóval sikerült azt mondani, hogy "ez egy madár, tojásokkal szaporodik, testét szőr borítja". A szüleim konkrétan eseményt szerveztek rá, hogy hallgassák rokonokkal, barátokkal az amúgy senkit nem érdeklő közvetítést, mert a gyerek bejutott valami országos versenyre. Egyedül az fájt, mikor másnap apám annyit mondott, mikor hazaértem, hogy "hát jól van, izgultál, van ilyen, na". A két osztálytársam nyilván elmondta mindenkinek a suliban, hogy milyen gáz vagyok már, miattam kaptunk ki. Emlékeztettem őket, meg mindenki mást is, hogy ők nem is mertek az idegenek előtt megszólalni, ezért kellett nekem hülyeségeket beszélni. Pár nap alatt tényleg elfelejtette mindenki.

Egyszer indítottak egy futóversenyen, mert jó futó voltam... hosszútávon. Egy 100 méteres sprinten indítottak. Azt láttam, hogy hiába futok teljes erőmből, hagy le mindenki. A hajrában valahogy sikerült lehagynom két másik kislányt. Arra se emlékszem, hogy beértem volna a célba, nem, hogy hanyadiknak, utána még állítólag futottam pár métert, majd simán csak elájultam a francba. Ez a társaim szerint gázabb volt, mintha utolsó lettem volna. Itt semmit sem kellett mondanom, az egyik tanár mondta azt a rajtam gúnyolódó gyereknek, hogy csak egyszer szeretné látni az életben, hogy valamibe ennyire belead mindent, mint én.

Egyszer teljesítménytúrán indultunk, önként és dalolva a padtársammal, eltévedtünk mint a szar, már mindenki más, aki ment az iskolától, otthon pihent, mikor minket telefonos segítséggel navigáltak le. Még arra is emlékszem, hogy aznap reggel nem értettem, anya miért akarja odaadni a mobilját, hát mégis kit hívnék fel?! (nem volt még mobilom, és azt sem tudtam, hogy hogy működik) Nyilván minden kölyök elmesélte otthon, hogy van két hülye, akik még az erdőben vannak, senki sem tudja, hol. Mikor mentünk hétfőn suliba, akkor kis porbafingó ötödikesek vették a bátorságot ahhoz, hogy viccelődjenek rajtunk, tizedikes nagylányokon, de ott legalább tényleg jó poénok forogtak közszájon, szóval tudtam én is nevetni rajtuk.

Ami nekem anno segített, hogy ha nagyon féltem bemenni suliba, miután hülyét csináltam magamból, akár egy felelés, vagy ilyesmik alatt, akár ezek után az esetek után, akkor felidéztem pár, az enyémnél sokkal nagyobb botrányt, vagy elképzeltem, hogy ami velem történt, az egy másik osztálytárssal történt, és rájöttem, hogy én biztos nem csesztetném emiatt, szóval engem sem fog mindenki.

Nem tudom, konkrétan milyen verseny volt, vagy, hogy mit jelent itt a gyakorlatban, hogy "elrontottad", de ne idegeskedj rajta. Mindannyian hibázunk, rontunk el dolgokat néha, és ezekből tanulni is tudunk.

Ha bántanak a suliban érte, kérdezz vissza, ők milyen versenyen voltak, vagy, miért nem mentek el erre, ha ennyire nagy a tudásuk/nagyra vannak magukkal.