Milyen fizikai munkásnak lenni ? Milyen mindig dolgozni ?

Nekem nagyon üdítő volt. Eleinte, egyetem után ülőmunkám volt, ráadásul otthon. Semmit nem mozogtam, még inzulin rezisztencia is alakult ki. Mire befejeztem a munkát, már lusta voltam sportolni menni. Csak ültem és tespedtem és punnyadtam. Utána hobbinak olvastam, tanultam. Ez ment vagy két évig. Utána úgy alakult, hogy kimentem külföldre dolgozni, szobalány lettem. Úgy lefogytam, mint a kisangyal. Valahogy sokkal több energiám lett, nagyon jól éreztem magam fizikailag. Akkor szerettem meg a mozgást igazából. Egész nap meg se álltam. Szellemileg nem fáradtam el, így délután és este tudtam rengeteget tanulni, olvasni. Ma már ilyen mix munkám van, az biztos, hogy soha többé nem vállalnék olyat, hogy egy irodában kelljen ülni vagy otthon. Szóval nekem összességében tetszett és hasznomra vált.

Olyan sokféle fizikai munkás van... Az is fizikai munkás aki kint dolgozik a szabadban télen-nyáron hidegben melegben, meg az is aki gyárban szalag mellett csinálja a monoton munkát

Ha az összes fizikai munkás úgy döntene, hogy elég volt a fáradozásból, elég volt a társadalom lenézéséből, lenne nagy sírás-rívás.

Nem jó.

Nem annyira jó, de tudod az utakat is meg kell valakiknek építeniük.

Annyiféle fizikai munka van, hogy nem lehet ezt megválaszolni. Pék ismerősöm imád pék lenni. Cukrász szintén. Takarítót is ismerek, aki nagyon szereti a munkáját, és szállodai mosogatót is. Aki aszfaltozik, az nem biztos, hogy élvezi az ötven fokot. Vagy a gyárban sem biztos, hogy izgalmas a munka. Egyén és tevékenység függő.

20 év szellemi meló után most még jó is, szintén szobalány, élvezem a mozgást. Meg a több fizut. Nagyon nem mindegy, milyen meló, egész nap ácsorogni nem jó.