Kaptatok valamilyen szülői segítséget a felnőtt élet elkezdéséhez ?

Apám meghalt 15 éves koromban,anyám lelépett egy orvos barátjával. Még a colstokot is saját pénzen vettem, amivel megmértem, mekkora fófa5zt kaptam, nem segítséget. Már a középiskolát is éjszakai vagonrakások mellett végeztem.

De tudod, mit? Nem bánom! Idejében megtanultam, hogy jöhet bármi, el tudom tartani magam. Volt is akkora egészséges önbizalmam, mint a Clark Ádám kotróhajó. Most, nyuggerként kijelenthetem, gyönyörű életem volt. Volt HONNÉT (a 0-ról) fejlődni, apránként beszerezni mindent, és örülni még a legapróbb lépésnek is.

Én kaptam.

Középiskola alatt fizették a magántanárt, hogy felkészítsen nyelvvizsgára és emelt érettségire. Sajnos már akkor is szaktanár hiány volt a gimnáziumomban.

Efyetem alatt fizették a lakhatásom és étkezésem. A többit diákmunkából és ösztöndíjból fizettem.

A pályakezdő éveim alatt szintén ott segítettek, ahol tudtak.

Lakáa vásárlásnál kaptunkaz önerőnkhöz segítséget.

Nem vagyonosak a szüleim, de mindig törekedtek, hogy tegyenek félre. És 50 plusszosan is folyamatosan igyekeztek tanulni és fejlődni.

Én ezt a mentalitást viszem tovább.

A kislányunk még nincs is óvodás, de már aktívan rakunk neki félre.