Mi a véleményetek az olyan emberekről akik mindent megkapnak a szüleiktől és szinte semmit sem kell nekik tenniük azért amijük van vagy lett?

Hogy szerintem ök semmit nem fognak tenni viszont a saját gyerekükért.

Tapasztalat.

Elkényeztetett, életképtelen emberek.

Találkoztam pár ilyennel.

Mi az a mindent? Van, aki minden nyáron többmilliós külföldi, tengerentúli tanulmányutat kap szórakozással egybekötve már gimnazista korában, van, aki egy panellakast kap, de autót nem, van, aki azt is kap hozzá, van, aki újat, van, aki régi használtat, van, akinek a szülők állják a lagziját stb. Neked mi a "minden"?

Különben meg van köztük ilyen is, meg olyan is, embere válogatja.

Szerencsések mindenképp. Azonban ez nem jelenti azt automatikusan, hogy életképtelenek. Nem egy olyan osztálytársam volt gimiben, aki mindent megkapott, amire csak vágyott, ráadásul elsőre, de közben mégis gyakorlatias, önálló, talpraesett volt, és elég hamar kezdte építeni a saját kapcsolatrendszerét.

De az ellentétére is tudnék példát mondani.

Nem mindig szerencsések az ilyen emberek. Leginkább azért sem, mert a szülők jó sorsa sem biztos, hogy végtelen. Egy rossz döntés és apuci milliomos cége a lefolyóban, minden pénze a családnak odaveszik mert kártérítést, bíróságot, csődöt kell fizetni, stb. Hirtelen szegénységben találja magát a család és nem tudnak talpraállni.

Ha a gyerek már ekkor 10 év körüli, egész életében kinyalták a valagát, mindent megkapott bármi erő befektetés nélkül, akkor ez neki hidegzuhany. És ebből átnevelni már lehetetlen. Nem tanulta meg a munka értékét, nem tanult meg nélkülözve élni. Felnőtt korában vagy megzakkan, vagy megöli magát.