Mi volt a leginkább megalázó helyzet életedben?

A logaritmusokat képtelen voltam hosszútávon megjegyezni. Édes mindegy, mennyit tanultam, csakis a következő dolgozatig maradt meg, ami azért volt pech, mert csak az utolsó hónapokban használhattuk a függvénytáblát matekon.

Így történt, hogy egyik gyakorló órán, amikorra másik anyagot ígért a tanár (ha tudtam volna, hogy logaritmus jön, átnéztem volna), ezzel folytattuk a készülést. Elsőnek kapásból engem szólított fel, én meg nem tudtam a választ. Próbáltam előkaparni bármit róla, de nem ment. Aztán végül azt mondtam, hogy nem tudom.

A tanár erre kiakadt, vagy 5 percig üvöltött velem, minden túlzás nélkül, még pedig torkaszakadtából, hogy "aki hülye és lusta, azzal nem tud mit csinálni", meg "ő minek van itt, ha tanulni sem tudunk, mert egyik fülön be, másikon ki, amit ő papol", laza 40 osztálytárs mellett. A monológját úgy zárta, hogy "teljes szívéből azt kívánja, hogy legyen tele az egész érettségi logaritmusokkal, más ne is legyen benne".

Eleve az, hogy velem addig sosem kiabált tanár, sosem kívánt nekem senki szemtől-szembe ilyent (burkoltan a bukásom), azért nem kicsit esett pocsékul. Azért is éreztem magam megalázva, mert sosem adtam neki addig okot arra, hogy ilyent mondjon nekem. Szerintem ilyen miatt sem kellett volna.