Mennyire vagy "menő"?

Attól függ, mert a menőség is relatív. A közeg válogatja, hogy hol mi számít menőnek.

Nem vonzanak se a Gucci rongyok, se az éppen menő, indokolatlanul túlárazott tornacipők. Nincs autóm, mert vezetni se tudok. Utálok nyaralni, és ez akkor is így lenne, ha enyém lenne a világ összes pénze.

Na, aki ez alapján méri az “életszínvonalat”, az biztos lebénáz.

De szerencsére olyan körökben mozgok, ahol nem ez határozza meg a népszerűséget.

Egyébként mindezek ellenére soha nem nélkülöztem, tele vagyok egy rakat értékes hangszerrel, relikviákkal, olyan formabontó művészek darabjaival, akiket tisztelek és őszintén kedvelek.

Aki ért hozzá, ezt menőnek tartja.

Ez a “menő” / “nem menő” annyira dedós szint.

Senki nem élt a környéken olyan házban, mint mi. Mindenem megvolt, mégse tartoztam az önjelölt “menők” közé soha.

Csendes gyerek voltam, és rengeteget b@sztattak pusztán szórakozásból.

Amennyiben a menőséget az aktuális trendek követésében, túlárazott márkák megvásárlásában mérjük, sosem voltam az, és sosem leszek, de nem bánom, mert nekem jó így.

Középkategóriás telefonom, laptopom van, de nem vágyom drágábbra, mert ezek is teljesen tökéletes hozzák a tőlük elvárt szintet, és egyébként sem adnék ki több százezret egy telefonra, mert szerintem pazarlás.

Olyan gimis osztályom volt, ahol a menők lenéztek mindenkit, aki tanulással, becsületesen szerzett jó jegyeket, akinek "sz*r Androidja" volt, aki nem Zara-ból öltözött. Az rosszul esett, amikor a jegyeimmel piszkáltak, de a többi nem érdekelt, mert már akkor felszínesnek gondoltam őket. Megtehettem volna, hogy olyan cuccokba járok, mint ők, de nem akartam.