Mit éreznek azok akik a " mának élnek"? Nem gondoltok a jövőre?

Nem tudom, nem tartozom közéjük.

"amit te csinálsz, az sem jobb"

35 évesen saját hitelmentes házam van+megtakarításom. Míg a "mának élő személyek" addig jutottak csak el, hogy "mibűl van"?

2-es: akármennyire is oda vagy magadtól, szöveget értelmezni nem tudsz.

Nem azt írtam hogy az jobb, ha valaki CSAK a mának él, hanem azt, hogy az SEM JOBB, ha valaki CSAK kuporgat és nem él!

A normális életmód a kettö között van, élvezi is az életet, meg félre is tesz valamennyit, de egyiket sem viszi túlzásba.

Nekem is 35 (pontosabban 30) évesen megvolt a saját házam, közben azonban éltem, jártam szórakozni, nyaralni, nem arról szólt az életem, hogy nehogy kiadjak pénzt, ami érdekelt, azt nem hagytam ki.

Elég egyszerű mechanizmus. Ha bizonytalanságban vagy kénytelen élni a jövődet illetően, akkor halmozol. De nem ám a barlang sarkában pihentetni, hanem hízol, hogy legyen esélyed túlélni, ha bejönnek ismét az aggodalmak. Amint kicsit is biztonságban érzed magad, fellélegzel, és képessé válsz stratégiákban gondolkodni, amennyiben megtanultad a jelentőségét és a hogyanját. Sokszor annyira a nélkülözés mintázatait örököljük akár jól szituált család sarjaiként is, hogy tulajdonképpen akár a pénzt tesszük félre, akár eldorbézoljuk, mind visszavezethető arra az egyszerű, mély félelemre, hogy mi lesz, ha nem lesz. Nyilván a költekezés kevésbé racionális többnyire, de ha pl a jogsit és az autót megspórolod, és emiatt buksz egy halom állást, az is kellően irracionális ahhoz, hogy bőven lehessen félelemvezéreltségre gyanakodni.

Ahogy #7 írja: középutas megoldásokkal lehet haladni, nem az út repedező szélén egyensúlyozva, teljesen mindegy is, melyiken. Ha kicsiből kell gazdálkodj, fordíthatod közvetlen hatékonyságokra jó ideig. Ha csak egy pár praktikus cucc a konyhába, amik összességében heti egy órát szabadítanak fel, amit hozzá tudsz csapni a hobbisarkod kétkezi megépítéséhez, majd a használatához is, már racionális voltál, már a jövődön fejlesztettél, lehetőségeidhez mérten kellő bölcsességgel. A sokból nyilván könnyebb többet csinálni megfelelő felkészültséggel, de a szemlélet ugyanaz egészen kicsiben is: a megvalósítási hatásfokod folyamatos javítása, idővel nagyságrendekkel is. Nevezik növekedés-szemléletnek, de én nem a daganatként viselkedést emelném ki, mindenképpen egészséges dolog definiálni egy "révet", ahova érdemes érni (be is és meg is). Onnan pedig tényleg nincs tovább, egyszerű szerelemprojektekben fogsz aktívan részt venni, és hatalmas mennyiségű kikapcsolódást engedhetsz meg magadnak, már csak azt kell magadnak szabályoznod, miből mennyi az egészséges. Így, a maga komplexitásában végiggondolva, átélve az alkotó módon eltöltött előrehozott nyugdíjadat, a valós igényeidhez viszonyítva kvázi határtalan bőséget, tud értelmet nyerni pár erős év a klasszikus növekedés-szemléletet alkalmazva is.

Ami ugye mind szép és jó, de emberileg is hozzá kell nőni, ami tényleg megkíván egyfajta nyitott, játékos, és egészen bátor attitüdöt már a kezdetektől.

#9 van egy gyönyörű áldás, ami a te esetedben tökéletesen személyre szabott:

Láss!