Szerintetek mikor nem késő még változtatni az életen? Mi az a korhatár, miután esélytelen váltani?

Szerintem ez nem korfüggő, hanem élethelyzet függő.

Könnyebb úgy váltani, ha még van melletted valaki, aki segíthet az átmenetben.

Egyedül sokkal nehezebb bármilyen életkorban is, de nem lehetetlen!

Nem hogy "lehet" változtatni, de élet folyamatosan változik, csinálj bármit is, nem fog egyhelyben állni.

Életed utolsó napjáig tudsz rajta változtatni.

Akkor nyilván változik az életed, ha új irányt adsz neki, de ironikus módon akkor is megvaltozik az életed, ha félsz váltani.

Ha pl azon gondolkozol, hogy karriert váltasz, majd meghozod a döntést, hogy elvégzel egy iskolát/képzést, akkor nyilvánvalóan változtattál az életeden.

De ha úgy döntesz hogy félsz belevágni, akkor ez a kudarc és félelem is váltotta majd rajtad.

Vagy ha pl alkesz vagy, de még nincs komoly egészségügyi bajod, akkor a leszokás megváltoztat, hiszen egészségesebb leszel tőle, de ha folytatod az ivást, akkor tönkremennek a szerveid, és meghalsz, ami szintén változás.

Nem csak a döntéseknek és a küzdelemnek vannak következményei, hanem a passzivitásnak is👍

Szóval jah, váltani nem késő.

Akkor van késő váltani, amikor már a koporsóból integetsz kifelé.

Az előtt (mármint a koporsóba kerülés előtt), semmi sem lehetetlen, még egy lakatlan szigeten is válthatsz, hogy mostantól nem horgászni fogok az ennivalóért, hanem vadászni.

Csak rajtad múlik, és kérlek, ne mondd, hogy "de a körülmények..." - mert a körülmények is tőled függnek (ott maradsz valahol vagy valakivel, vagy elhagyod a helyet vagy a személyt stb)

Még, ha az egészséged megromlik, akkor is változtathatsz, pl. mostantól csak és kizárólag az egészségem javításával fogok törődni.

Tanulni pedig (akár egy másik szakmát) végképp sohasem késő, egy jó pap is holtáig tanul.

Minden nehezebb lesz.

nehezebb lesz jobb munkahelyet találni, társat is nehezebb,

Nem késő semminek csak nehezebb.

Szerintem gyerekfüggő.

Gyerek mellett mar nem szerencsés pl elkoltozni kivenni a barátai közül kedvenc tanítói/óvonénijei mellől ha nem muszáj.

Nekem hatalmas trauma voltak ezek gyerekként. Hogy allandoan költöztünk mindig más ovikba sulikba jártam mindig idegen mindenki, olyan beilleszkedési zavarom lett hogy felnőtten is problémám ha munkahelyekre kéne beilleszkedni, vagy a társadalomba. Vagy csak barátokra lelni szocializálodni. de ezen kivul is lehetnek más következményei is.