Nincs motivációm semmihez, még az élethez sem, mit tegyek? pedig annyi mindent csinálhatnék de egyszerűen nem tudom rávenni magam semmire, legszívesebben egész nap aludnék

A motiváció, kedv, hangulat, ihlet, stb. csupán kényelmes felelősséghárítás. A tevékenységekhez nem kell egyik sem. Csak csinálni kell őket.

Kedvetlenül kevésbé élvezed, de legalább el lesz végezve. Két féle dolog segíthet, hogy sikerüljön ebből a motiválatlan állapotból kilendülni. Az egyik, hogy elhatározod magad és keresel olyan szikla szilárd célokat, amik képesek erősebben hatni rád, mint a motiválatlanság ösztönöz a tétlenségre.

Ezt a tétlenség utáni vágyat Steven Pressfiled: Művészet háborúja című könyve ellenállás (resistance) néven emlegeti. Ez az ellenállás az, ami minden helyzetben megpróbál téged lebeszélni arról, amiről tudod, hogy tenned kéne, még akár szeretnéd is csinálni, mert amúgy szereted. De halogatni, tétlenkedni sokkal könnyebb.

Ha vannak karrier céljaid, életcéljaid, anyagi céljaid, amiket el akarsz érni, akkor ezekből lehet/érdemes erőt meríteni, hogy leküzdd a motiválatlanságot. Erőt kell venned magadon, hogy elhatározással, kitartással leküzdd a tétlenség kényelmét.

Erre szokás azt tanácsolni, hogy írd ki a számodra motiváló dolgokat, tedd ki az elérni kívánt cél képét. Állíts fel prioritásokat, elérni kívánt célokat, azonosulj minél jobban a szándékaiddal és tedd a gondolkodásod, ideológiád középpontjába.

Pl. Ha le akarsz fogyni, akkor ne azt mondd, hogy nem ehetsz csokit, hanem gondolj rá úgy, hogy mivel le akarsz fogyni és ezt a célodat hátráltatja a csoki fogyasztás, ezért te nem akarsz csokit enni, mert tudod, hogy számodra ártalmasabb, mint amilyen finom.

Nem azért nem iszom alkoholt, mert tiltják, hogy ittasan vezess, hanem tisztában vagy vele, hogy emberek életét veszélyeztetnéd, ha alkohol fogyasztás után autóba ülnél, ezért te nem akarsz ilyen hibát elkövetni.

Nem azért nem költök kacatokra, mert nem tehetem, nincs rá pénzem, hanem mert van egy számomra fontosabb cél és arra gyűjtök. Azt a dolgot nagyon akarom, ezért nem akarok másra költeni.

Az ilyen elhatározással az a legnagyobb gond, hogy minden egyes alkalommal döntést kell hoznod, hogy elég fontos-e neked a kitűzött cél, vagy inkább úgy döntesz, hogy most mégsem olyan fontos, majd legközelebb. Aztán megint nem és megint nem és túl könnyű semmit nem tenni, ha nem is mindig, de gyakran.

Ezért is van, hogy minden fogyókúra majd a jövő héten/hónapban kezdődik. Ebből él egy rakás kondi terem és uszoda is, hogy aki elhatározza, hogy ő sportolni akar, az lelkesen megveszi a bérletet (főleg mert a bérlet olcsóbb az egyszeri alkalmaknál, tehát a bérlet spórolást jelent), aztán viszont meggondolja magát és mégsem megy el - jobb esetben csak néhányszor, vagy sokszor, rosszabb esetben soha.

Az elhatározás, az önfegyelem pedig rendkívül nehéz terep. Vannak megoldások, mint a már említett motivációs üzenetek, azonosulás, de könnyű ezektől sem lesz, csak jobban fogod emlékeztetni magad rá.

Sokat segíthet, ha a minden alkalommal újra és újra meghozandó döntés helyett elkezdesz rendszereket kialakítani, szokásokat felvenni, hogy aztán a szokások elkezdjék egymást támogatni, akadályozás helyett lendületet adjanak.

Én pl. utálom levinni a szemetet, utálok elmenni vásárolni. Nem nehéz, nem a tevékenységgel van bajom. Az zavar benne, hogy meg kell szakítani azt, amit épp csinálok (akár a semmittevést) és ki kell hozzá mozdulni, hogy ezt elvégezzem.

Nekem erre elég jól bejön, hogy ezeket a dolgokat nem magukban csinálom, amikor győzködnöm kell magamat, hogy elkezdjem csinálni.

Helyette inkább felfűzöm más tevékenységek "farvizére" és ha már úgyis lendületben vagyok a másik miatt, akkor egy füst alatt sokkal könnyebb ezt a másik dolgot is elintézni. Megszűntettem a "kiviszem a szemetet" tevékenységet, nem mozdulok ki emiatt, mert úgyis csak halogatnám. Kikészítem inkább az ajtó mellé, ha már le kell vinni és amikor amúgy is megyek valahova. Így nem kell levinnem a szemetet, csak magammal viszem, amikor amúgy is mennék és már túl is vagyok rajta.

A bevásárlás miatt sem indulok el külön (amikor csak tehetem), hanem elviszem magammal a bevásárló szatyromat és a munkából, vagy egyéb kimozdulós programról hazafelé egyúttal a bevásárlást is elintézem "ha már úgyis arra jártam".

Minél több akadályt ki tudsz iktatni az életedből, minél kevesebb dologról kell döntened, annál esélyesebb, hogy a megfelelő dolgokat fogod csinálni, az akadályokat meg helyezd a nem kívánatos dolgok útjába.

Ha minden reggel el kell döntened, hogy akarsz-e futni vagy nem, akkor újra és újra esélyt adsz rá magadnak, hogy úgy dönts, hogy nincs hozzá kedved. Hol túl meleg van, hol túl hideg, hol esik az eső, hol nagy a szárazság, vagy más dolgod van. Mindig vannak kifogások.

Ha már lefekvés előtt kikészíted az ágy mellé a futócipőt és a futó ruhát, akkor nem kell reggel erőfeszítést tenned érte, hogy megkeresd őket. Kevesebb időd és alkalmad van, hogy meggondold magad. Ha könnyebb rögtön felvenni a sport ruhát, akkor nagyobb az esélye, hogy el is mész futni. Ha sikerül egy darabig rendszeresen csinálni (általában 30-90 napot szoktak rá mondani), akkor kialakul egy szokás, elkezd hiányozni, ha nem csinálod. Egy darabig kell hozzá motiváció és kitartás, de aztán a megszokás egyre több lendületet ad hozzá.

Ha össze tudod kapcsolni más dolgokkal, akkor egy csomó dolog tudja egymást rendszerben támogatni. Ha már rajtad a futó ruha, akkor lemész futni. De ha már lemész, akkor vidd le mindjárt a szemetet is, így azzal sem lesz később külön tennivaló. Ha már úgyis lent vagy sportolni, akkor hazafelé be is vásárolhatsz és mindjárt az is meg lesz. A futásból hazaérve úgyis átöltöznél, akkor zuhanyozz le, hogy tiszta legyél (amire szintén rá kéne magad venni máskor és nehezebben menne, hogyha ki se mozdulnál. Ha már fürdesz, mindjárt vegyél tiszta ruhát és akkor nem fogod napokig ugyanazt a házi ruhát hordani, otthonról ki sem mozdulva. A ruhát rögtön teheted a szín szerint külön válogatott szennyesbe és akkor nem kell később külön szétválogatni a vegyesen összegyűjtött szennyeseket. Sőt ha rögtön a mosógépbe teszed, akkor egyáltalán nem lesz vele plussz köröd, már be is készítetted a mosnivalót. Ha reggeli után rögtön a mosogató gépbe teszed a mosatlant, vagy rögtön elmosod kézzel, akkor nem fog az asztalon/csap alatt összegyűlni egy nagy kupac, amit egyre nagyobb erőfeszítést igénylő mentális teher neki állni elmosogatni. És így tovább minden mással is.

Az is segítheti a motivációdat, hogy elkezdesz listákat írni, hogy mikor mit kell csinálni. Bevásárló lista, tennivaló listák, stb. Ha már meg van az előkészített terv, akkor kevesebbet kell rajta agyalnod, hogy mit is kell csinálni. Csak megnézed a listát és csinálod az első dolgot.

Sok embernek motivációt jelent, ha egy tennivaló listáról kihúzhat valamit. Látszik, hogy elért valami eredményt. Van aki bizonyos dolgokat csak azért ír fel a listára, hogy kihúzhassa, mert milyen jó érzés. Főleg ahogy gyűlnek az áthúzott tételek, hogy már ez is meg van, az is meg van.

Eleve érdemes minden tevékenységet minél alapvetőbb elemi lépésekre felbontani.

Egy könyvet kiolvasni nagy feladat. Minél vastagabb a könyv, annál nehezebb a feladat (főleg motiváció nélkül). Viszont, ha csak 1 oldalt kell elolvasnod belőle, az szinte semmi. Legyen hát a feladatod minden nap elolvasni egy oldalt. Egy oldal semmiség egy könyvből, de ha minden nap csak egy oldalt elolvasol és akkor kipipálhatod a feladatot, az 365 oldal egy év alatt. Ha már csinálod, úgyis megjön a kedved hozzá és gyorsabban fogsz vele haladni.