Milyen szituációkban érezted már, hogy még pár perc életmentő lenne?

Nálam pár dolgozatnál, 1-2 vizsgánál volt ilyen inkább.

Vizsgánál bár végül 4 lett a rá kapott jegyem, de tudtam, hogyha csak max. 5 percet kaptunk volna pluszban, akkor rendesen be tudtam volna fejezni, mert amúgy azon úszott el az egész. (egy programot kellett használunk, ami egyszer befagyott, majd egy komplett részfeladatot felejtett el, amit előtte elkészítettem)

Meg volt egy csoportos beadandó, ahol megint csak pár perc kellett volna, hogy időben le tudjuk adni. Kevés olyan volt eddig, amit a kezemből kiadtam és nem voltam rá büszke. Na, az egyik az a munka volt.

Mikor bevitték a barátomat es nem tudta senki hova lett. Aztán voltam bent is az elozetesben es ott se engedtek vele beszélni. Se búcsú nem volt, se semmi. Bevitték úgy, hogy ki se engedik. 4 év.

4 év után láthattam csak újra es lehettünk együtt újra.

Élet váltás - jelenleg zajló szituáció.

Az élet ugye sokrétű, sok mindenre van szükségem ahhoz, hogy tudjak váltani. Sok tényező közülük megmászhatatlannak tűnik / tűnt (a kóros betegségeim miatt, amit nem konkretizálok). Nem tudom, hogy hányszor mondtam már életemben (de akár csak a jelen helyzetemben lévő életváltás végett is), hogy bárcsak ennyi meg ennyi idővel többem lett volna. Részben igaz, másrészről viszont a betegségeim miatt IRDATLAN MÉRTÉKBEN vagyok akadályozva és sokszor ezek és a környezetem, meg más tényezők együttes hatásai miatt nem tudok / tudtam előrébb lépni, csak nanométerekben és természetesen ez nem nagyon érzékelhető. Időnként voltak upgrade-ek (különösen ma és néhány napja extra nagy upgrade-ek voltak, de még mindg van néhány Nagyon Magas mércéjű tényező.

Amikor azonban minden optimális – most úgy tűnik, hogy a betegségeimet ki tudom "iktatni", meg talán más is változik, ugyanakkor egy kellemetlen tényező erősödik –, akkor viszont rajtam áll minden, hogy mennyire tudok haladni, és akkor nem lesz jogos a 'bárcsak ennyivel meg ennyivel több időm lett volna', noha ugye mindenhez időre van szükség, és egy új dolgot az ember nem tud helyesen megbecsülni, hogy mennyi időt vesz igénybe. (De most időre van szükségem, meg hatékonyságra.)

Biztos regényeket tudnék írni az ilyen átélt esetekről annak ellenére, hogy fiatal vagyok, de elsősorban saját magam miatt, tudatosítás végett szóltam hozzá, így tehát nem is csinálok regényt a válaszomból, csak ezt az egyet osztom meg. Meg hát: ez az idő is hiányzik valahonnan...Na jó, nem, ez pont, hogy előrébb visz (mivel ez a tudatosítás gyorsított fázisra való átváltásra késztet).