Az természetes, hogy félek elhagyni a szülői házat?

Természetes, de hidd el, jól fogod venni az akadályokat! Lehet, hogy lesznek nehézségek, de minél többet oldasz meg egyedül, annál jobban fogod érezni magad, annál nagyobb lesz az önbizalmad.

Én kicsit irigyellek is, nagyon szép emlékeim vannak a kirepülésről. Vidékről költöztem Budapestre és rendesen be voltam tojva, de annyira izgalmas is volt egyben.

Igen, termesztés dolog és ez azt is jelzi, hogy szerencsére jó/normalizált kapcsolatod és kötődésed van a szüleidhez.

Eleinte biztosan sokat fogsz haza járni, akár napi fél, vagy egy óra erejéig. Biztos furcsa lesz először.

Nekem az volt a legfurcsább, hogy sosem tudtam miből mennyi szükséges, hogy legyen otthon akár élelmiszer, mosószer, vagy bármilyen más fontos dolog, mosás, főzés, takarítás időbeosztás.

Aztán furcsa volt, hogy nem várt otthon senki és később se jött haza senki, eleinte voltak álmatlan ejszakáim.

Elég hamar elmúlt félelmem és a rossz érzések 1-2 hónapon belül aztán szépen lassan minden ruttinná kezdett vállni a kis életemben, amit már egyre jobban élveztem is.

Tényleg természetes dolog ez, emiatt ne aggódj. Ahogy előttem is írták, ebből látszik, hogy jó a kapcsolatod a szüleiddel.

Eleinte nehéz lesz majd, meg szokatlan is, hogy egyedül élsz már, nem lesz, aki otthon vár, vagy később hazalibben. Az új otthonod is neked kell már rendben tartani, egyedül kell lefutni a kötelező köröket, mint a bevásárlás, főzés, takarítás és hasonlók.

De biztos vagyok benne, hogy jól veszed majd az akadályokat, és minden rendben lesz majd, és így sem leszel egyedül; biztos vagyok abban is, hogy továbbra is számíthatsz majd a szüleidre, és segítenek, ha már egyedül nem megy.

Egy kalappal az új élethez:)