Elfecséreltem a tiniéveim.
Akkor jól éreztem magam a szobám négy falán belül; gépeztem, játszottam, sorozatokat néztem, olvastam, volt egy rakat netes barátom, akikkel extra sokat beszélgettem, de offline életem aligha volt. Gimi végétől kezdve indultak be a dolgok, de előtte teljesen lapos volt az egész; 1-2 havonta találkoztam a legjobb barátnőmmel egy délutánra, hétvégente 1x kirándulni mentünk a szüleimmel, de ennyi volt. Alig voltam a korosztályommal, nem éltem, úgy igazán. És itt most nem bulikra, piálásra kell gondolni, hanem nekem mondjuk kimaradtak a baráti kiruccanások a Balatonra, közös programok, tini szerelem, sátorozások, sütögetések, ilyenek.
Gimis osztályba sem sikerült túlzottan beilleszkednem. Annyi extrovertált embert egy helyen még nem is láttam... szóval osztálybulikból is kihagytak. Volt, amiről hónapokkal később hallottam csak először.
Nemcsak a kimaradt élmények miatt bánom, hanem, mert tapasztalatokat sem gyűjtöttem, szociális készségeim sem voltak túl jó állapotban. Meg hát... barátaim sincsenek már.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!