Egyszer eljön a "boldog béke idő" ?

Én így érzem magam állandóan, mióta az eszemet tudom. Nekem hiányozna, ha nem lennének céljaim, szerintem egy élet sosincs kész. De ez nem jelenti, hogy nem lehetek elégedett vele.

Pl.ha valaki egyetemista akkor nincs befejezve az élete, célja a diploma. De lehet nagyon szereti a tanulmányait, fejlődik a karrierje és boldog. Jó szociális élettel, párkapcsolat, hobbik stb.

De igen, nekem boldog békeidő van jelenleg. És ez egy állandó dolog.

A világ sajnos nem erre tart, de reménykedni mindig lehet. Én idén töltöm be a 40-et, és megelégszem azzal, ha az életemben nem kell háború elől menekülnöm, nem ismétlődik meg a Covid-terror, vagy még annál is rosszabb, nem lesz komolyabb természeti katasztrófa stb.

A fiatalabb korosztálynak viszont világszerte, minden országban el kellene gondolkodni azon, hogy szabad-e a világ irányítását elmebeteg, szenilis aggastyán-politikusok és dollármilliárdos üzletemberek kezében hagyni.

Nem, nincs ilyen.

Az életben mindig van megoldandó feladat/probléma, utána meg nincs semmi

Szeretnék abban hinni, hogy van ilyen és lesz is, de én is úgy érzem, hogy nem ez az az irány, ami felé haladunk. Sőt.. de attól még bennem is ott a remény, és ez hajt előre.

Próbáltam olyan időszakra gondolni, amikor állandóan boldog voltam, de aligha volt olyanom. Hosszabb-rövidebb időszakok voltak persze, de előbb vagy utóbb jött egy pofon, és végetért. Most is pl. rosszabb időszakom van; megvisel a szociális életem hiánya. Pedig teszek érte, hogy jobb legyen, de valahogy mély, és személyes (!) kapcsolatokra alig van valakinek igénye, így meg nehéz:(