Panaszkodás következik, de hátha valaki megszán és tud adni valami tanácsot?
Quarter-life-crisis-om van bő egy éve, de az utóbbi időben egyre jobban veszi át a hatalmat felettem. Aki nem tudja, hogy mi ez, hát úgy tudnám lefordítani, mint egy kapunyitási pánikot.
Leginkább az aggaszt, hogy mi lesz, ha sosem fogom megtalálni helyemet a világban, nem találok egy olyan társat magam mellé, akivel érdemes megöregedni, mi lesz, ha semmi nem fog kialakulni vagy minden rossz lesz. Elveszettnek érzem magam és kilátástalannak látom a helyzetem. Fojtogat ez a bizonytalanság, ráment az alvásomra, az étkezésemre, ingerült vagyok és feszült.
Mi lesz ha nem találsz magad mellé társat? Semmi, nem lesz társad. Sok ember él boldog életet egyedül is, nem kötelező hogy legyen partnered.
Egyébként ha nyitott vagy és eljársz helyekre, részt veszel programokon és nem félsz kinyitni a szádat, akkor előbb utóbb lesznek barátaid, összeköttetéseid, akár még párkapcsolat is kialakulhat.
Keress valami hobbit ami leköti a figyelmed, aminek kapcsán tudsz akár másokkal is beszélgetni.
Fiatal vagy még szóval időd van bőven
Lényeg hogy ne akardj siettetni semmit ha rá görcsölsz annál rosszabb
Lépésről lépésre haladj először csak kis célokra kell fókuszálni
Itt pl arra gondoltam hogy ne azt tervezd hogy mennyi unokád lesz
Hanem hogy mondjuk jövő hónapban elmentek bárátitársasággal valahová ott lehet hogy megismerkedsz valakivel de ha nem akkor sincs gond
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!