Mindig is biztos voltál abban, hogy össze akarsz költözni?

A takarítás a legkisebb gond :D

Én mondjuk egyedül éltem és a párom is, mikor találkoztunk, nem a szülői házból költöztünk össze.

És én ennek örülök. Jó, hogy nem egy óriásbébi a párom (már a férjem) hanem egy felnőtt férfi, aki önállóan is megállja a helyét, és nem anyuci pótlékot vagy háztartási robotot lát bennem, hanem társat.

Ez a legkisebb gond valóban. Ehelyett nekünk hosszútávú durva problémáink voltak, mégis mindig biztos voltam benne. Nyártól együtt élünk és minden rendben. A régebbi távkapcsolatomban is én lettem volna biztos és már 3 hónapnál felmerült bennem előre gondolkodni.

Amik aggasztanak, azokat le lehet fixálni előre. 3 évnél ilyenen problémázni nem kéne tervezés helyett.

35/F

Ha nem vagytok állatok, akkor a takarítás heti egyszeri alkalom 1-2 óra. A többi csak odafigyelés a hétköznapokban.

Akkor van gond, ha az egyik fél rendszerető, a másik meg semmire sem vigyáz.

Mi egy év kapcsolat után költöztünk össze, 22 évesek voltunk.

Előtte koliban éltünk egyetemi éveink során. Azelőtt otthon.

Igen, mindigis tudtam, hogy egyszer szeretnék összeköltözni vele (merthogy vele tervezem a jövőt és nem szeretnék a szüleim házában megöregedni meg szülni stb), de nem volt sürgető, amíg holt kolink. Ez egy megfelelő átmenet volt számunkra.

Otthon (a családomnál) nekünk is van takarítónk, anyóséknál robottakarító, mégis megfelelően mehosztozunk minden házimunkán a párommal. Mindkettőnk feladata, minfkettőnk csinálja is magától.