29 évesen már családapának kellene lennem, nem pedig minden hétvégén járni discoba?

Én 46évesen is járnék discoba.

De inkább a 11éves gyerekre vigyázok, ez az apák sorsa...

Nem gondolom, hogy az apaság negatív. Rengeteg benne az olyan öröm, amit nem tapasztalhatsz meg, amíg nem válsz azzá.

De ez sok mindennel így van. Nem kötelező.

"Minek gyerek - őrültség!" "Ne vállalj, senkit sem érdekel", "úgyis túlnépesedés van!"

Sorolhatnánk, megannyi téves hiedelem. Mint a Laposföld. Az is elhihető, de nem igaz.

Égetően szükség lenne a társadalomnak gyermekekre, akik majd felnőve pótolják az elfogyó szakembereket is.

Túlnépesedés? NEM! A fejlett nyugaton népességfogyás van régóta, a túlnépesedők mind a fejletlen kultúrájú területeken van. Hamarosan (vagy talán már ma is) az ebből származó szakemberhiány katasztrofális helyzetet teremt, amely vagy kibukik, vagy egy világháború elrejti, hogy mi volt a baj, vagyis a hiedelmek hamisak voltak. A szakembereket is tőlünk várják a túlnépesedők, de azok nálunk sincsenek elegen.

Bár könnyen megérthető, de hosszú részletezni hogy vezetett a II. VH után a Boomerek által önkizsákmányolással felépített fogyasztói társadalom olyan válságba, amelyet számos módon próbálnának orvosolni, de minden esetben további hiedelmekbe botlanak, amelyeket mi, a társadalom tagjai, egyre idegesebben skandálunk.

Az jár későbbiekben jól, akinél van, lesz gyerek. Ez most egyéni döntés még. De ha elmérgesedik a helyzet, akkor diktatórikus formát fog ölteni. Aki bulizik az lenézett lesz, bár pl. egy háborúban ritkán járunk buliba. Szintén megvalósíthatatlan lesz akkor a fogamzásgátlás. Az átélt poklok pedig megvilágítják, hogy a gyermekek felnevelése, sokkal örömtelibb mint bármi, megtapasztalt rombolás. Akinél nincs gyerek, az mehet harcolni. A nők is. Mindenfajta nemtől függetlenül. A sokgyermekes anyák mellé kell majd a férj.

A szakértők transzgenerációs hatásnak nevezik azt, hogy egy háborút követően jön egy nagy fellendülés, majd mentális problémák az utódoknál, amelyet bulik, élvezetek, kényelmi eszközök enyhítenek ugyan de egyre súlyosbítják az állapotot. Aztán - szinte spontán -, mintha mindenki megőrülne jön egy újabb háború, amelyet senki sem kíván. És ebben az elkényeztető infrastruktúrák megsemmisülnek.

Évezredek történelme működik így. Erről szól a tananyag.

Javaslom megérteni (újraértelmezni!) Sia-nak a "Chandelier" c. - lassan 10 évvel ezelőtti számát, amit sokáig csak Maddie Ziegler tánca miatt néztek meg sok-sok millióan, noha éppen a buliról, és annak utólagos szorongásokat okozó hatásáról szól, amelyet újabb bulikkal próbálunk enyhíteni, végül már csak mint kényszercselekvésként ismételgetve.

A bulizást a Boomerek találták ki a 70-es években (Beat, majd Disco korszak), s őket - a felnőtté nem vált gyerekeket - majmolja újra meg újra a következő korosztály, noha mint a 70-80 éves nemzedéket már a végletekig utálja. Utáljuk, de utánozzuk? Megőrültünk?