Mondták már nektek életekben, hogy nem vagytok jók abban amit csináltok?

Már óvodás korom óta jártam bépdalversenyekre, mindig 2. helyezést kaptam.

Szüleim, felkészítő tanáraim szerint szép hangom is volt, a nagymamámtól tanultam sok éneket.

Aztán 1-4 osztályos voltam, mikor lehetőségem volt újra népdalversenyre menni, az iskolai zenetanár engem és még pár más osztálybeli diákot meghallgatott, aztán nekem csak simán azt mondta, hogy szerinte nincs szép hangom és abba kéne hagynom. Akkor 8-9 évesen nyilván el is hittem neki, mert tényleg szakmabeli ember véleménye volt. Azután soha többet nem jelentkeztem semmilyen énekléssel kapcsolatos dologra, ott fejeztem be. Nem is énekeltem azóta se, csak otthon, amikor egyedül voltam. Most így 18 évesen szépnek találom a hangom, de nyilván nagyon kijöttem a gyakorlatból, a magasabb hangok már nem mennek. Talán kicsit bánom, hogy abbahagytam, de lehet, hogy ez jobb is volt így. Mai napig érzékeny vagyok szakmabeliek véleményére mindazzal kapcsolatban amit csinálok, nem csodálkozom, hogy akkor az teljesen padlóra tett és utána végképp nem mertem senki előtt sem énekelni

Igen mondták, de én tudom is hogy nem vagyok jó abban amit csinálok,de valamit meg csinálni kell hogy ne haljak éhen.

Se műszaki se szociális érzékem nincs, 34 éves vagyok de csak úgy elvegetálok. Nem tudom milyen munka illene nekem.

A szüleim, a családom kb úgy 14-15 éves koromtól kezdve.

Felnőttem és mióta elköltöztem, azóta nem beszélek velük.