Mennyire jellemző a társadalomra, hogy azt csinálja, amit szeret?

Semennyire!

Legalábbis itthon.

Csak szét kell nézni!

Nekem ne mondja senki, hogy a sok droid élvezi a 12 órázást, a munkaidőkeretet, a szalagmelót, a pedagógusok meg a sok idióta szülőt s gyereket meg az egész rendszert, a gyerekek a közoktatást, a felnőttek az alacsony béreket és azt, hogy hiába gályáznak, soha nem lesz önerőből saját házuk és végül eltelik az egész élet munkával alamizsnáért és küzdelemmel a megélhetésért, idős korukban meg annyi nyugdíjat sem kapnak, amiből a gyógyszerekre fussa.

Szerintem a társadalom olyan 1%-a lehet, aki mondjuk 10 éves korától imádja a programozást, azt csinálja, ami a hobbija és az a szerencséje, hogy azzal milliós havi fizuja van és élhető életszínvonala. Na, ő megy hétvégén túrázni, nyáron Japánba, délutánonként paint ballozni a kollégákkal, meg taníttatja a gyerekeit 5 nyelvre külön magán tanároknál, hogy így aztán nekik se legyen gondjuk és írogat ide munkaidőben, hogy tanultál volna te is programozónak, most arany életed lenne.

A helyzet viszont az, hogy a legtöbb ember érdeklődése nem esik egybe a munkaerőpiaci igényekkel, ezért aztán szívás van egy életen át.

Mert vagy egész életében azt csinálja, amit utál. A pénzért. Aztán persze végül megbetegszik és lerobban, hiszen boldogtalan.

Vagy azt csinálja, amit szeret, de sajnos az nem kell senkinek és akkor nincs pénze sem. Szintén szívás.

"Mennyire jellemző a társadalomra, hogy azt csinálja, amit szeret?"

Semennyire.

Mert itt mindenkinek azt kell csinálnia, amit mondanak neki...

Itt nem az a cél, hogy te boldog legyél, hanem az, hogy hasznos legyél a rendszer számára. Nem a társadalom számára, hanem a rendszer számára (magyarul: tömd az elit/a vezetőség zsebét).

Mert ha a társadalom számára lennél hasznos, az nem kedvezne a rendszernek.

Mert pl. melyik gyógyszeripari cég szeretne boldog és egészséges, kiegyensúlyozott társadalmat?! :XD

Én úgy állok hozzá naivan, hogy teljesen.

Ha valakinek nem tetszik valami, változtathat. Pl válthat munkát. Ha erre nincs lehetősége, tanulhat. Ha azt nem akar, akkor igazából preferálja azt a munkát, amit végez, hiszen az "álommunkája" negatív részeit nem szeretné.

Én szeretem az életem. Szerettem amit tanultam, szeretem a munkámat, megfelelő emberekkel vettem magam körül, hobbikat is én választottam stb. Egy felnőtt ember a saját életéért és boldogságáért felelős. És nem tudom megérteni, ha valaki utálja az életét és nem is próbál változtatni. (Kivéve extrém eseteket, pl halmozott krónikus betegségek vagy fogyatékosság stb)

15

Te nagyon naiv vagy.

Az biztos hogy vannak olyan munkák amiket kb senki se szeret. De sokkal több munka lehetne egész jó, ha a körülmények ezt lehetővé tennék, munkahely, szabályok, stb.

Meg van néhány olyan munka ami kb pofátlanul nem munka, csak úgy hívják, az olyanok szoktak villogni hogy háde imádja a munkáját (illetve nem munkáját).

Meg vannak olyanok is akik tényleg nagyon jók abban amit csinálnak, és élvezik, ott is vannak nehézségek de annyira szeretik az egészet hogy a nehézségeket nem nagyon veszik észre.