Lehet az, hogy valaki azért lesz pap, mert azt hiszi, nem kell majd senkinek?

És ilyen valóban létezik, hogy "elhívàs"? Ez mit jelent? Ki mit tapasztal ilyenkor? Én nem vagyok pap, nemis lennék az, ràadàsul nem is férfi vagyok, csak érdekel, hogy ilyenkor mi történik, mikor valaki eldönti, hogy pap lesz. Nekem van olyan ismerősöm, akinek pl az édesapja reformàtus lelkész, és így ő is az lett, a nagyapja is az volt, családi "hagyomàny". Olyan is van, aki katolikus fiú, nagyon rossz tanuló volt, és végül ebben àllapodott meg, mert ezt találta megoldàsként.

Remélem, senkit nem bàntok meg a kérdésemmel, aki vallàsos, csak egyszerűen kívàncsi vagyok. Köszönöm :)