Egyedül élők, ti a vécéajtót becsukjátok magatok után?

Nekem claustrofobiam van. Nyilvános wc-ben nyilván bezárom és kibirom. Illetve a munkahelyemen vagy vendégségben is.

Viszont amíg egyedül laktam, csak akkor zártam be, ha épp nem voltam egyedül.

Most a férjemmel olyan WC-nk van, ami a fürdőszobával egyben van, így sokkal tágasabb. Bezárom.

Jómagam nem egyedül élek, hanem 5 fős családban. Két szintes nagy lakásunk van, kettő fürdőszobával, melyekben van vécé is (egyik mosókonyhás, másik fürdőkádas) és van egy külön vécénk is, melyet vendégmosdónak szoktunk nevezni. Amikor egyedül vagyok itthon, szintén a kellemetlen szagok miatt becsukom az ajtót, az elszívók működése mellett is. De az emeleti fürdőkádas helységben, épp a vécé felett van az egyik tetőablak, amikor azt nyitva tudom tartani időjárástól függően, akkor ott kevésbé van szükség az ajtó bezárására. Ott megesik, hogy nyitva hagyom. (ráadásul, ha időközben hazaérkezik valaki az alsó szinten, akkor sem kellemetlen odafent üldögélve a nyitott ajtó)

Amikor kicsik voltak a csemeték, akkor viszont illat ide, szag oda, nyitva kellett hagyni az ajtót, ha másik felnőtt nem volt a lakásban.

Egyedül élve, vagy egyedül tartózkodás esetén is nagyban függ ez a kérdés az ingatlan kialakításától, méretétől! Tehát, eléggé egyedi az ajtókérdés.

Érdekességként elmesélném, egyik barátnőm erdélyi születésű volt. Nekik van egy erdős, patakos, hegyek közötti völgy területen nyaralójuk Erdélyben. Ott a pottyantós vécével szemben nincs semmiféle szomszéd (egyik oldalt volt csupán szomszédjuk). Hihetetlen érzés volt úgy üldögélni a dolgunk végzése közben, hogy tárva lehetett hagyni az ajtót és nézegetni a látványos hegyi kilátást.