Mi történt, amikor tényleg komoly bajod volt, de mindenki azt mondta, hogy ez nem nagy dolog, meg biztos csak eltúlzod/csak te érzed nagynak?

Elnezest, latom, a kerdes nem ez volt, hanem mi miatt mondtak. Pl panikbetegseg azonnali fogyassal, eletre valo totalis keptelenseggel ( gyogyszer segitett, legyoztem, uralom...),vekony falak es pofatlan szomszedok miatti ot honap nem alvas. Pl. ( Az meg allasvesztessel vegzodott es koltozessel oldodott meg. Es utana, de csak utana hirtelen minden lako hallotta, amiben anno nem alltak mellem.)

Covid miatti ket ev kulfoldon rekedes, durvabb lockdown, borzaszto tomeges halalozasok, brutalis maganyossag. Otthon nem hittek el.

"mindenki" - Akkor van a baj, amikor azok negatív véleménye hatással van rád, akik ebbe a "mindenki" szóba beletartoznak. Mert akkor a környezet közvetlen vagy közvetett véleménye vagy reakciója (akár egy nem reagálás, akár egy tekintet, bármi, ami hatással van az emberre) bekebelezhet, attól függetlenül, hogy Abszolút nincs igazuk.

Hát én is be vagyok kebelezve, de én a korántsem hétköznapi (, fizikai) betegségeim és életkörülményeim miatt. Mivel nem hétköznapiak a betegségeim és ebből kifolyólag a problémáim, ezért mindenhol – akik felé csak közöltem – az értetlenkedés fogad, mert ugye a legtöbb ember nem rendelkezik a beleérzés képességével. Nem együttérzés (azaz lelki-érzelmi átérzés), hanem élethelyzetbe való érzés, azaz beleképzelni a másik élet-helyzetébe magát (úgy, ahogyan ő érezhet (de nem lelki érzés)). És a családtagjaim és az ismerőseim között az értelem, a logika, a helyes következtetés levonása, az alapismeretek (nulladik szintű ismereteknek szoktam nevezni, mert ez jobban leírja, hogy mennyire is egyértelmű ismeretekről van szó), a gondolkodás és társai mind-mind idegen fogalmak, sőt elcsorbult definíciójuk van ezekről, de ugyanakkor sziklaszilárdan gondolják, hogy jól látják a dolgokat. – Képzelem, most sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy én vagyok az, aki rendkívül rosszul látja a helyzeteket és vak vagyok ezt meglátni és beismerni, hogy nincs igazam... Illetve, hogy ember nem létezhet, akire ez mind jellemző. Hányan vagytok, akik ezt gondolják? Jelezzétek. – De mivel nincsen máshonnan input, és nem tudok ebből a légkörből fizikailag eltávolodni, elszakadni, ezért döntő hatással vannak rám amikor "Abszolút nincs igazuk", noha egyrészről nagyon, de nagyon, de nagyon nem érdekel a véleményük. Mégis valamiért mély hatással vannak rám. Talán tényleg azért, mert nincsen sehonnan máshonnan input, és ami van, azt használja fel / azt értékeli (nagyra) az ember.

Továbbá nagyon sokáig kicsinyítettem a problémáimat... Ismerek egy valakit, aki kemény dolgokat élt és élhetett át. Hallomásból tudom, hogy egyszer miután szakadt nála az eső, máshol megkérdezték tőle, hogy "Mennyire esett?". Ő csak egyszerűen annyit mondott, hogy 'hát esett (egy kicsit)'. Hát én is így voltam és vagyok a családtagjaimmal. De emögött az is áll, hogy nem kívánok lelkibeszélgetésekbe folyni velük, akármi lelki dolog merül fel, mert a vége a lenézés. (Másik oka, hogy nem igen fogják fel, hogy milyen lehet ezt meg ezt átélni, mert még tizedét se tapasztalták meg.) Alapvetően teljesen máshogy fogom fel és dolgozom fel a dolgokat, mint ők, lelkileg igen gyengék és igen érzékenyek, de bizonyos szempontból meg most én vagyok lelkileg érzékeny..., de ennek meg az ő lelki gyilkosságuk (és az értetlenkedéseik) az oka. Hát nem is tudom, mit is mondjak erre? Kiszabadulni nem lehet ebből a csapdából az ő környezetükben, az ő jelenlétükben mert oda-vissza van ez a dolog. Már látom, hogy ezzel hátráltatom magamat, de ebben a környezetben ez mégis "előny", mert védem magamat a "tudom, hogy be fog következni, ha beszélek" lelki fájdalmaktól. Amit tehát nem veszítünk, az bizonyos értelemben előnynek számít. (Mert hát – mondjuk – -10-rôl indulva előny, ha ne adódik hozzá még -3, noha nem 0-án felül vagyunk, és nem hozzáadódik valami, hanem csupán nem veszteség. – Lehet, hogy nehezen értelmezhető ez a mondat, mert most a számok talajára mentem át.)

Az input függvénye tehát az egész kérdés. Aki tudja, az találja meg az adott problémájához a megfelelő közeget, de más helyzetére láttatlanban mimódon alkothat véleményt? Noha ez utóbbi mondatrész már nem igen tartozik ide.

Na, most még többen lettek, akik úgy gondolják, hogy "én vagyok az, aki rendkívül rosszul látja a helyzeteket és vak vagyok ezt meglátni és beismerni, hogy nincs igazam..."?

Mikor étkezési zavaros lettem. Nem nagy ügy, hisztizek, "kinövöm", stb.

35 kilósan majdnem belehaltam.