Helyes srácok csak szép lányoknak udvaroltok?

Igen sztem is átlagos és egy 12/10es modell sarccal van együtt

A kérdésre a válasz

1-es vagyok: akkor mondom úgy, hogy objektíven nézve, az arcszerkezeti harmóniát figyelembevéve én egy erős ötös vagyok talán, ő meg simán hetes.

egyébként: abszolút emberfüggő, valamint az ízlésed is sokat változik. régebben jobban tetszettek a kis lágy vonású srácok, most hogy idősebb vagyok, jobban vonz egy karakteres arc - mindenekelőtt azonban ha nem

rezonálunk valakivel, nem vagyunk abszolúte egy hullámhosszon, akkor nézhet ki akármennyire jól.

Egyébként tényleg változik az idő előrehaladtával is, meg olyan is van, hogy valaki megfog valamivel, aki elsőre be sem jött külsőre, de olyan sziporkázó intellektusa, vagy humora van, amivel elvarázsol. Nekem kamaszként a vékony, nagyjából 170 centis, babaarcú fiúk jöttek be külsőre. Huszas éveimben a viking félisten volt a zsánerem, szőke hajú, magas, izmos palik. Ennek ellenére az első komoly kapcsolatom (kamaszként inkább csak randizgattam, meg járogattam évfolyamtársakkal, vele együtt is éltem három évig) egy olyan férfi volt, aki klsőre olyan semmilyen volt nekem elsőre. Rövid, barna haj, pont velem egy magas volt (170 cm vagyok), vékony volt, és akkor már az izmos férfiak érdekeltek, elsőre az arca is olyan jellegtelen volt. De minél többet beszélgettem vele, annál közelebb akartam kerülni hozzá, és mikor végre összejöttünk, nagyon büszke voltam, ha az utcán megfogta a kezem, hogy még, ha nem is levágós elsőre, hogy milyen értelmes, és milyen jóindulatú, mert ezek nem olyan tulajdonságok, amik látszanak, én imádtam, hogy a járókelők ezt látják, hogy én hozzá tartozom.

Most, hogy közelítek a harminchoz, elkezdtek tetszeni a harmincas férfiak, és már inkább a lágy, kedves arcú emberek jönnek be, lehetőleg szakállal, lehetőleg sötét hajjal, lehetőleg picit mackósabb testalkattal. Nálam valamiért nem a magasság a mérvadó, én azt szeretném, hogy a párom legyen azért 20-30 kilóval legalább nehezebb, mint én. Legyen a karja, lába vastagabb, mint az enyém (48 kg vagyok, szóval ezt a követelményt nem nehéz megugrani :D ). Most épp randizok valakivel, még nem komoly, de szimpatikus számomra, és el tudom képzelni, hogy komoly lesz, egyelőre nagyon jól érzem magam vele. Neki pl. én vagyok olyan, akiről mondta, hogy egyáltalán nem vagyok a zsánere, ő az alacsony, teltebb nőket tartja aranyosnak, de engem érdekesnek talált, és mivel a személyiségem szimpatikus számára, meg szerinte szórakoztató vagyok, el tudott tekinteni attól, hogy csontos vagyok, meg nincs mellem.

Ilyen szempotból ez megnyugtató, mert én régen aggódtam, hogy egyáltalán nem jönnek be a harmincasok, negyvenesek, az idősebbek meg pláne nem, úgy voltam vele, hogy mi van, ha azért nem tudok majd együtt maradni pl. az előző párommal, mert megöregszünk, és az akkori küllemét már nem tartom vonzónak. Tekintettel arra, hogy kb. egész életemben fixen a kb. tőlem öt évvel idősebb férfiakat tartottam és tartom vonzónak, és egyre kevesebb szerepet játszik a választásomban a másik konkrét kinézete, úgy gondolom, hogy még ha nem is jön össze a dolog a férfivel, akivel most ismerkedek, azért nem fogok magányosan élni.