Egyetemen oké középszerűen teljesíteni?

Elfogadható, de kérdés, hogy van-e értelme? Én már bánom, hogy így alakult, igaz, az első 2-3 félévben rengeteget vesződtem a tanulással, és a tárgyak 20%-ából buktam "csak" meg, a második 2-3 félévben privát okok miatt alig tanultam és 80%-ból megbuktam, így az első 6 félévben összehoztam egy jókora csúszást, amit az utolsó félévekben, vért izzadva ledolgoztam. Nem voltak tanulási stratégiáim, az igaz, de az is, hogy volt, hogy inkább lazsáltam, depressziósat játszottam, piáltam vagy szerelmi bánatom volt ahelyett hogy nekiültem volna és MINDEN ÁRON bebiflázom az anyagot.

Ma sokkal, de sokkal előrébb lennék, az a minimum, hogy jó helyen lettem volna gyakornok, jó témában írom a szakdolgozatom, talán egy mesterszak is belefért volna.

Manapság azért izzadok vért, hogy a felét összzehozzam annak, ami ez alapján összejöhetett volna.

Ez egy piacképes szak, annak megfelelően motivált emberek tömkelegével, nagyon nem mindegy, hogy ezt a szintet hozza-e az ember, kiemelkedik-e az átlagból, vagy csak kullog utána.

Őszintén? Ha lediplomázol, senki nem fogja az indexedet nézegetni, sőt, még a diplomád értékelését sem, csak a sorszáma kell majd a munkaügyesnek, meg az, hogy elvégezted.

A karrier szempontjából pedig az számít, hogy te az ott megszerzett tudást mennyire tudod majd a munkába átültetni. Az osztályzás egyébként sem tükrözi feltétlenül a mögötte álló tudást. Ez középiskolában is így van, de főiskolán, egyetemen meg hatványozottan igaz.