Más is érzi úgy hogy az élet konstans harc?

Nekem inkább az a bajom, hogy amint elérem a kitűzött célomat, céltalaul lézengek a világban. Semminek nem tudok örülni. Felépült az áhított házam, amit csak az én érdemem, de mikor beköltöztem nem is tudtam neki örülni. Csak raktam egy pipát a listára. Megvettem álmaim tvjét, talán addig tartott az öröm amíg kicsomagoltam. Vettem egy néhány éves kocsit nemrég, talán 2 hétig jó hangulatom volt. Ha a házba veszek valamit, az abszolút nem boldogít, mivel azt azért veszem mert muszály, nem pedig azért mert szeretném: bútorok, konyhai kacatok stb.

Ugyhogy most megint lehangolódok :(

Igen.

#3

Küldd a receptet légyszi!

Hát, mert az élet valóban az is, egy folyamatos küzdés. Akinek több pénze van, annak egy fokkal könnyebb, és minél több pénze van, annál könnyebb.

Annak a legnehezebb, aki háború közepette él, vagy az éhhalál szélén tengődik.

Én szeretek harcolni, addig, amíg olyasmiért kell harcolni, amit én is a magaménak érzek és fontosnak tartok, de egyébként nem. Teljesen más dolog pl. a saját cégedben a saját boldogulásodért dolgozni, mint alkalmazottként azért gürcölni, hogy egy-két cégvezető jól éljen a munkádból, te meg csak a minimumot kapd.

Ha azokért a célokért küzdesz amik boldoggá tesznek, amiket ha elérsz akkor egy kiegyensúlyozott, örömteli ember néz vissza rád akkor megéri.

Ám sokan mások céljaiért harcolnak.

Kb. a lakosság 70%a. Apu azt mondta, a tanárom javasolta, azt látom hogy nekik milyen jó - ezért ha őket boldoggá teszi akkor majd engem is... ... ...

És fontos, hogy ha eléred valamelyik célod akkor élvezd ki. Ne tűzz ki új célt, csak éld meg a sikert, az örömöt. Ha nem okoz ilyet, akkor az a cél nem a te célod volt. Átvertek. És te is magadat.

Én saját vallást csináltam magamnak, a létezők közül egyik sem felelt meg nekem. Abban az újjászületésben hiszek. Ez pl. nagyon jó abban az értelemben, hogy nincs okod végig rohanni az életen. Amit ebben nem érsz el, azt majd a következőben. Hagy időt arra hogy kiélvezd azt ami van. És ha már nem okoz annyi örömöt, akkor jöhet a következő cél.

Persze, az út valóban fárasztó és nehéz. De a végén ha meg tudod élni akkor jó lesz. Pl. a suli. Nem mindegy, hogy életed hátralévő éber felében olyasmivel foglalkozol amit szeretsz csinálni, vagy utálod azt az időt. A fél életed elmegy pocsékba, ha nem teszel érte hogy ne így legyen. Persze, ha olyat tanulsz ami szintén kötelesség és nem öröm lesz, akkor is.