Ki hogy viselte a szülei elvesztését??

Apám annyit nem tanított meg nekem, hogy egy csavart miként kell becsavarni vagy arra nem volt képes, hogy bármilyen kérdésemre normálisan válaszoljon, amikor gyerekként kérdeztem tőle bármit is. Érdemei elismeréséül nem bírtam átmenni a munkahelyemről az út túloldalán fekvő kórházba hozzá, ahol később elhunyt. Anyámat egy velejéig gonosz, felelőtlen emberré tette az alkohol addig a pillanatig, amíg komolyabban meg nem csapta a halál szele. Amikor ez megtörtént, képes lett arra, hogy 180 fokot forduljon - mentalitását tekintve. Sokat beszélgettem vele, mielőtt elhunyt, - amikor nem piált és elhunyt a szesztestvére, képessé vált arra, hogy ember módjára viselkedjen másokkal. Nagy kár, hogy csak a kiszolgáltatottság érzése volt alkalmas arra, hogy megjöjjön tőle a józan esze, - leélhette volna akár így is az egész életét az utolsó pár év helyett.

Őt úgy engedtem el, hogy kiírtam vers formájában magamból a gyászomat és tisztességgel temettük el a testvéremmel, nem úgy, mint egy útszéli kutyát.