Tényleg olyan nagy baj, ha egyedül, pár nélkül boldog valaki, ha nagyon jó munkája van és olyan hobbija, ami tulajdonképpen életforma?

Nekem nem baj, sőt tulajdonképpen örülök ha te jól érzed magad így.

A jó párkapcsolat alapja, hogy az ember maga is jó bőrben legyen, tudja szeretni magát, mert így tudja a másikat is. Ha valakinek a munkája a hobbyja az főnyeremény, ha ez a kettő kitölti az életét az is jó dolg. Ez kihat a kisugárzására, a gondolatvilágára, tehát félig már jó a helyzet. De ez egy csapda is, mert így ellehet akár nyugdíjas éveiig is, aztán meg arra kell gondolnia, hogy kire hagyja a javait. A világ rendje ugyanis az, hogy az ember társra leljen és gyerekeket neveljen. Ha valaki ehelyett beletemetkezik a munkába és a hobbyba, az azt mutatja, hogy azért ott valami nincs teljesen rendben. A jelen állapot tehát egy jó alap, de tovább kell ezen építkezni, párra kell lelni.

Nem baj egyáltalán. Viszont aki párkapcsolatban él (legyen az olyan, amilyen), az nem tudja elképzelni sem, hogy hogyan lehet valaki olyan módon boldog, mint te... Még rólam sem tudják elképzelni, elhinni, hogy kilépve egy évekig tartó társas magányból, ahol ráadásul alárendelt szerepben is voltam, miért érzem sokkal nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottnak magamat.

Önmagukkal békében élő embereknek nem baj. Szar kapcsolatokban, élethazugságokban fuldokló embereknek mindig bajuk lesz ezzel, hiszen így a példád miatt nem tudnak önigazolást nyerni a saját elszúrt életükre vonatkozóan. Ezért ők mindig el fogják neked magyarázni, hogy miért rossz neked, hiába érzed jól magad. 😄

2: Lehet olyan párkapcsolat is, működhet is jól (jól megértik egymást), de így az az elmélet nem fog tovább öröklődni. Amit én írtam, az generációkon át működött.

5-ös. Jó párkapcsolat igenis létezik. Az, hogy valaki társas magányban él, vagy elnyomó, bántalmazó viszonyban, az nem azt jelenti, hogy az összes párkapcsolat ilyen. Élhet valaki egyedül is, nem kötelező párra találni, de akkor ne sírjon, ha 75 éves korában senki sem nyitja rá az ajtót. A kérdező helyzete jelen helyezetben lehet jó, de egy jó párkapcsolattal lehet jobb is. A jó kapcsolat win-win szituáció. Ha nem próbálja meg, hogyan tudja hogy milyen? Miként lehet jó egy párkapcsolat? Ennek alapja az önismeret. Ez segít abban, hogy az ember jól viselkedjen a párjával, valamint megfelelően tudja kiválasztani. Egy ilyen tanulmány sok hónap, akár év is. Természetesen ez mindkét oldalról szükséges. 6 és 2 voltam.

7: Nincs garancia rá, hogy ha van párja, gyereke, hogy majd idős korában lesz, aki "rányitja az ajtót". Munkám során sok idős emberrel találkozom, akikre senki nem nyitja rá, hiába vannak gyerekei, volt párja (aki esetleg meghalt már). Emiatt kár párkapcsolaton gondolkodni. Viszont sok idős ember van, akinek vannak még egyéb társas kapcsolatai, kisebb baráti társaságai. Nem feltétlenül lesz magányos, akinek nem volt korábban klasszikus értelemben vett családja.

8-as! Nagyon sokszor azért lesz valaki magányos, ha idős lesz, mert cudarul bánt a gyermekével, aki lényegében elmenekült. Sokszor pont a bántalmazó kapcsolatok felelősek ezért is, aki bántja a párját, az sokszor a gyerekét is. A pallérozottság sokat segít az életvitelben és az életútban is. Aki így él és van gyerek, annak nagyobb eséllyel marad meg a kapcsolata a későbbiekben is. Ha viszont nincs utód úgy, semmilyen kapcsolatuk nem lesz. A szomszéddal el lehet beszélgetni, de az nem ugyanaz a viszony.

9: Ez meg megint olyan egyéni dolog, hogy ki hogyan éli meg. Saját példám megint (egyébként 3as vagyok), hogy a gyerekeim kivételével az összes családi kapcsolatomat kukába kellett dobnom idáig (de a gyerekeim még kicsik, ki tudja mi lesz majd). A barátoktól, szomszédoktól több érzelmi, emberi támogatást kaptam életemben, mint a családomtól.