A mentősök nyugaton is szétszórva hagyják a szemetet maguk után, miután segítettek valakin?

#8 te tényleg nem érted?

Gyakran vannak olyan szituk, amikor mindenre másodperc számít. Leállhat felszedegetni, ha rászólsz, viszont a hozzátartozód túlélési esélyei csökkenni fognak. Tényleg annyira fontos az a gumikesztyű, branül kupak, covid teszt amit eldobnak?

Vagy esetleg elveszted emberi méltóságod, ha te szeded össze hálát mormolva helyettük??!

Komolyan mondom, az ilyen emberek és mentalitásuk miatt utáltam mentőzni. Nem sok hasonló volt, de azok mindenbe belekötöttek, és folyton láb alatt voltak..

Még a cigányok is sírva hálálkodtak kifelé menet, ez meg “muszáj volt szemetelni?”. Nem, nem volt muszáj. Tudod mit, felszedem, te meg itthon megmentheted egyedül a haldokló anyádat..

Nem, nyugaton aki ilyesmit lát, az segítő szándékkal azonnal összeszedi utánuk.

És utána megköszöni , hogy a tudásukkal, munkájukkal segítették a hozzátartozóját.

De itthon is akár.

Mi pl. frankón kidobtuk az egy kupakot, másnap meg vittünk egy tálca házi sütit az állomásra.

Köszi, bajtársak! A nagymama megkapta a stentet, és azóta is jól van.

Ennek nyolc éve.

Korlátolt, aki azt hiszi, hogy vele sosem fordulhat elő, hogy a mentők élesztik, kötnek be infúziót és száguldoznak vele nénózva az intenzívre.

Azt is elvárod, hogy sorra, mindenkinek bemutatkozzanak?

Noooormáliiis, Morgit?!

EZ most konkrétan sokkolt.

Nem sokszor volt "szerencsém" mentőautót közelről látni hál' Istennek. Egyszer engem vittek el, akkor tudatomnál se voltam, úgyhogy sajnálom, ha esetleg ottmaradt a gumikesztyű, vagy a vérem. Egyszer a szomszédhoz hívtam ki, miután lemorzézta a fürdőszobában elesve az SOS-t. Nekem az úgy maradt meg, hogy milyen kreatív volt a bácsi, hogy megoldotta a helyzetet, és mekkora szerencse, hogy véletlenül tudtam, mit jelentenek a kis kopogások. Most először gondoltam bele, hogy tényleg, maradtak utána ott apróságok, amiket feltakarítottam, és a szemét mentősök nem is segítettek megkeresni a bácsi lakásában - ahol én csak a konyhában jártam - a domestost, a felmosót, a pizsamáját, és összepakolni se segítettek neki a kórházi pakkot, meg igazán kideríthették volna, hogy hívják a lányát, hogy ők írjanak rá a közösségi oldalon, hogy mi történt, és ne nekem kelljen ezzel bajlódni.

Egyszer pedig egy vendégre kellett mentőt hívni a volt munkahelyemen. Annyira egyértelmű volt, hogy a hányását, és a vérét én takarítom fel, és annyival szívesebben takarítottam fel ezeket a gusztustalan dolgokat, mint simán csak egy kiöntött sört vagy egy budi mellé dobott tampont, hogy az szintén csak most tudatosult bennem, hogy ja, dobtam én ott ki használt tűt is, meg kötszer csomagolóanyagát. Nem, a mentőre nem haragszok, amiért otthagyott nekem egy egy perces munkát. A büdös parasztjára haragszok a mai napig, aki nekiállt hisztériázni, hogy mi az, hogy nem szolgálom ki azonnal, meg mi az, hogy kiküldöm nyitvatartási időben, amikor valaki láthatóan épp sürgős ellátásra szorult a létesítményben, ami nélkül meghalt volna (egyébként szerencsére túlélte, de az a szintű énközpontúság, amit ott láttam, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megutáljam az embereket. Érted, leszarom, hogy valaki épp vért hány öntudatlan állapotban, ÉN (én én én én!!!) most akarok enni egy jó hamburgert meg inni egy korsó sört, itt, az okádó félholt ember mellett, mert ÉN éhes vagyok, és csak ez számít. A félholtat meg basszák ki az esőbe, ha lehet, ne zavarja már a komfortérzetem).

Engem tényleg csak az érdekel, hogy meddig tartott kidobni a gumikesztyűt a mentősök után, te drága lélek? Nagyon nehéz volt? Sikerült megküzdeni a feladattal?