Tényleg én vagyok a rossz, ha nem tudom sajnálni azokat, akik a bántalmazójukkal maradnak?

Igen is meg nem is. Van amikor tényleg van oka annak hogy nem lép le az illető. Például:

- nincs hova. Sok bántalmazó gondoskodik róla hogy elvágja a külvilágtól a bántalmazottat, ide tartozhat az hogy eltávolítja a barátaitól, vagy elszedi a pénzét, stb.

- nem mer. Van hogy a bántalmazó nyíltan fenyegeti a másikat. Ha pl azt mondják neked hogy a gyerekednek esik baja, akkor a legtöbb ember kevésbé mer “pattogni”.

- nem akar. Sok bántalmazó nem úgy viselkedik hogy 24/7 üti-veri a másikat. Sokszor kifejezetten figyelmesek, romantikusak, kedvesek tudnak lenni, hogy visszaédesgessék a másikat. Emellett pszichológiai trükkökkel építgetik le következetesen a másik önbizalmát, míg a bántalmazott is úgy érzi hogy ezt érdemli.

egy csomó kifogást lehet irni miért nem...ezek mind csak mentségek a felelősség alól, hogy megtudják lépni amit meg kell..

aki nincs elég mélyen és még birja a böre az ütést amig ki nem vérzik birja és csak újabb páncélt v bört növeszt magán amitől mégjobban birja a következő megalázást..

nem kell sajnálni..hiszen valamilyen módon igy kap figyelmet..de kiszakadni ilyen mintából elég nehéz..ha tudatosan is távol tartod magad, a tudatalattid elképzelhető, hogy egy ilyen rejtett tulajdonságú mintázatú emberhez vezet, kivül nem fogja mutatni, de tudatalatt keresni fogod az ilyen mintát..

Az a baj, hogy az emberi psziché nem racionális. Kívülről hiába tűnik úgy, hogy egszerű lenne kilépnie az illetőnek a kapcsolatból (mármint a probléma mértékéhez viszonyítva egyszerű, nyilván egy ilyen nagy lépés mindig hordoz nehézségeket), mégis van ott valami belső gát.

És nem az illető a "hülye", az egyedi "hibás darab", mert ez egy nagyon gyakori helyzet. Ez a gát a legtöbbünkben ott van, csak mivel nem vagyunk olyan szituációban, nem kerül felszínre.

Az a te magánügyed, hogy kit sajnálsz. De tudományosan kutatni, hogy miért nem képesek ezek az emberek kilépni a rossz helyzetükből, nagyon is indokolt. Ha pontosabban értenénk, miért olyan nehéz ez, akkor jobban tudnánk segíteni is nekik.

Egy dologra vigyázz. Te is kerülhetsz ilyen helyzetbe. Az a viselkedés, amit itt előadsz, könnyen lehet annak a jele, hogy magad elől is tagadod a veszélyt, tehát ezt az irreálisan tűnő belső gátat. Abban akarsz hinni, hogy te ki tudnál lépni abból a helyzetből, hogy benned nem lenne ott a gát, hiszen aki nem tud kilépni, az kizárólag az illető személyes felelőssége. Ne bízz ebben. Nagy az esélye, hogy neked is nehézséged lenne ugyanúgy.

Én is dolgoztam csicskatartóknál három évig, ilyenkor tényleg más üzemmódba kapcsol az ember agya. mMa már szürreálisnak tűni az egész, hogy volt ez az egész lehetséges, de ettől függetlenül ennek a pontos okát, jellegét ma sem tudom, magam sem tudom megmondani. De ettől még így van, és egy politikusnak erre igenis kell tudnia reális és életszerű víziót alkotnia. Nem elképzelt emberekre kell víziót formálinia egy felelős polgárnak, hanem az ország testé alkotó valós hús-vér emberekre, abban pedig ez is benne van.

,,Nem sajnálni'' ezeket az embereket, az bizony irracinális szerintem. Olyan szempontból irracionális, hogy attól még hogy eltoljuk magunktól, attól még a probléma létezni fog, és végső soron igenis belefolyik az általános költségvetésbe, még ha ennek útja valószínűleg közvetett és átláthatatlan is (nyomortelepek, elhanyagoltan fenövő utcagyerekek, iskolai erőszak, szétszakasdó társadalom, általános rossz közérzet, leszakadó népegészség). Egy normális országnak kész víziójának kell lennie a való élet jelenségeire, és azt nem lehet tenni, hogy ami valóság, azt felcímkézzük úgy, mintha nem az lenne.

Függetlenül a kérdéstől, sajnos menni sincs sokszor hova: lakhatási fasizmus van, sajnos nincs lakhatási ellátási kötelezettség sem az álllam, sem amagánosok részéről. Tudom, az NDK-ban is sok dolog rossz volt, de ott legalább névlegesen létezett a lakhatás kérdéskörének felelőse, volt tervhivatal, volt lakásépítési terv, és a megvalósult tényleges gyakorlatban is évi 150 000 lakást felhúztak ütemtervszerűen, és szétosztották, korruptan vagy nem, de legalább részben a nép számára is. Ma ez nem létezik, de ennél komolyabb gond, hogy magának a lakhatásnak mint olyannak sincs semmiféle felelőse, és a társadalmi háttér sincs meg egy összetartott társadalom fenntartására. Persze mondanom sem kell, mindennek az általános elhayagolásnak az árát a következő nemzedék fgja megfizetni, rossz közérzet, poliitikai instabilits formájában (sőt a NER képében ez tulajdonképp máris bekövetkezett).

Szerintem vannak bőven emberek akik érdemesebbek arra hogy elitéljék őket...

Amúgy meg elvileg többek között azok az emberek jó célpontok a szektáknak (ezáltal gondolom a bántalmazóknak is, hiszen hasonló taktikákat alkalmaz a két csoport) akik azt hiszik hogy rájuk nem vonatkozik a pszichológia, és ők mindig ésszerűen cselekednének. Az ilyenek egojára a legkönnyebb hatni, és ezek azok akik ha meghoztak egy döntést, ritkán kérdőjelezik meg később, hiszen ők aztán képtelen arra hogy tévedjenek. Szóval csak óvatosan...

"Értem én hogy mentális beteg némelyikük"

Nem, nem érted.