Rettenetesen egyhangúak, eseménytelenek a mindennapjaim évek óta. Mit lehetne ez ellen tenni? (Most nem a sablon válaszokra vagyok kíváncsi)
27 éves vagyok, amióta egyetemről kiestem a pánikbetegségem miatt, gyakorlatilag nincs életem. Mondjuk előtte is csak annyi volt amennyi "kötelező", de legalább volt. A pánikot nagyjából leküzdöttem, de a szürke, semmilyen hétköznapok megmaradtak, és vele a totális motiválatlanság, lustaság, kilátástalanság.
Minden napom egyforma: későn fekszem, sokáig alszom, amikor meg felvagyok nem csinálok semmit, csak megcsinálom az elvégzendő házimunkát, azon kívül meg gépezek 0-24. De még a gépezésen belül is egyhangú amit csinálok, mindig csak GTA-zok, gyakorizok meg még pár megszokott oldalt lesek, ahhoz is túl lusta és motiválatlan vagyok hogy egy új játékot feltelepítsek legalább.
Barátaim alig vannak, azok is vagy távol élnek vagy ugyanúgy nem járnak sehova, párkapcsolatom nincs, soha nem is volt, nyilván amúgy se lenne esélyem átlag külsővel meg pénz nélkül, hát még így... Melóm sincs, jogsim sincs, nem járok el sehova, nem érdekel szinte semmi. Míg mások ennyi idősen olyan célokat és mérföldköveket tűznek ki az életben, mint házasság, munkahelyváltás, új lakás, külföldi nyaralás stb., addig nekem azok adnak erőt a hétköznapok túléléséhez, hogy számolom vissza hány nap van még a következő Forma-1 versenyig, vagy mikor jön a következő Star Wars sorozat. Halál komoly.
A legrosszabb, hogy tudom hogy ez borzasztó, annak is érzem, de nem látok belőle kiutat. A kutyát se érdeklem, semmihez se értek, szinte semmi se érdekel... Ebből van kiút, vagy így fogok megdögleni?
Ui. a szokásos sablon "dolgozz, sportolj, ismerkedj" stb. válaszok nem érdekelnek, tényleges tanácsokra, észrevételekre lenne szükségem.
Igazából nem értem, hogy milyen tanácsra vársz? Sajnos el kell, hogy keserítselek, de nincs más tanács és megoldás erre, minthogy kezdd el csinálni. Ahhoz, hogy pénzed legyen, dolgoznod kell, a munkához pedig valami tudás kell, ami legyen akár fizikai, akár szellemi. A kapcsolatokhoz emberekkel kell találkozni, ahhoz pedig ki kell lépni a házból. Azért ennyi idősen csak felfogod te is, hogy ez sajnos így működik. De pl a munka elég tág fogalom: dolgozhatsz gyárban, irodában, lehet saját vállalkozásod, de nézd meg pl theVR-ékat vagy Zsozé atyát, ők konkrétan abból lettek híresek és abból lett vállalkozásuk, amivel te töltöd a napjaidat. De ne legyenek illúzióid, mindezek mögött is rengeteg kitartás és kemény munka van. Semmi sem fog változni, ha csak otthon ülsz, és mindig mindent ugyanúgy csinálsz minden nap (ráadásul pont ettől lesz egyhangú az egész). A világ akkor fog megváltozni, ha te magad elkezdesz változni. Nem muszáj mindent egyszerre, de pl nézd meg, hogy vajon milyen kora reggel a világ? Hiszen sosem vagy fent akkor, ahogy írod. Kezdj el korábban felkelni, és korábban lefeküdni. Szerintem már ez is egy hatalmas változás. Aztán jó lenne, ha kimennél a házból. Semmit nem kell csinálni, csak kimenni, sétálni, nézelődni, felfedezni a környéket, ahol élsz.
Ha mindig minden nap ugyanazt csinálod, honnan is tudnád, hogy mihez lenne kedved? Próbálj ki új dolgokat, valami csak megtetszik, legyen az akár egy hobbi, vagy egy új szakma egy munkahelyhez, esetleg egy új nyelv megtanulása.
Ha ezt az életmódot ugyanígy folytatod és semmi változást nem vagy hajlandó tenni, akkor sajnálom, de nem fog eljönni a várva várt változás a te életedben sem.
Spirituális úton azt mondják, hogy a meditáció is sokat segíthet, ahhoz a házból sem kell kimenned.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!