Dadusként nekem illene írni a szülőnek, hogy mikor kell menni a gyerekhez, vagy fordítva?
Kb másfél éve vagyok Dadus egy családnál.
Az anyuka sokszor szétszórt, az apuka még jobban, spontánok mindketten.
A spontaneitás addig nem zavar, amíg nem érint engem is.
Volt már olyan, hogy elfelejtettek szólni, hogy mégse kell menni, és olyan is, hogy elfelejtettek szólni, hogy kellene menni...
Gyakran én írogatok az anyának, hogy mikor kell menni, hogy mégis én is tudjam a mindennapokat alakítani.
Néha vannak olyan kivételek, hogy magától jelez (ritka eset, de az is gyakran az utolsó pillanatban van)
Egyszerűen elfáradtam abban, hogy én írkáljak, olyan mintha tuszmálnám magam...
Másik családnál is vigyázok gyerekekre, de ott tud időben szólni a szülő, hogy én is tudjam az időmet úgy alakítani...
2-2 gyerek van itt is, ott is.
Szerintetek mit tegyek? Írkáljak mindig én a szülőnek vagy hagyjam hogy ő írjon? Az "utolsó pillanatban leakasztalak" nem viselem jól ...
Felelőtlen emberek. A gyerekekkel is így bánnak, ezt tanulják meg tőlük. Pedig a gyerek harmonikus fejlődéséhez alap a rendszeresség, kiszámíthatóság, következetesség.
Megmondanám nekik, hogy előre be kell osztanom az időmet, más munkám is van, családom van, magáneletem van.
Nem vállalom, hogy állandó rendelkezési állományban legyek és ad hoc értesítsenek.
Előre kérem a heti időpontokat, és ha az utolsó pillanatban lemondja, akkor is ki kell fizetni.
Talán észbe kap.
Én amúgy nem vállalnám, mert kikészítő, hogy akkor rángasson, amikor eszébe jut.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!