Hány évesen lehet kijelenteni hogy egy ember élete már biztos nem fog sokat változni jó irányban?

Minél idősebb valaki, annál kevesebb ideje marad a változásokra - ez tény.

Egyébként szerintem ilyen nem létezik, hogy egy bizonyos korban eldől, hogy "na, akkor innentől már minden így is marad”. Ez butaság.

Egyénfüggő.

Nagybátyám 14-15 évesen már ivott, cigizett, alkalmi munkákból tartotta el magát amennyire tudta, nem akart és nem is tudott változtatni, a pénzét előbb költötte piára, cigire, mint kajára, majd 46 évesen meghalt.

Egy másik ismerősöm is alkoholista volt, hajléktalan lett, aztán megismerkedett egy szintén hajléktalan nővel, együtt kimásztak a gödörből, mostmár szépen élnek egy albérletben, mindkettő dolgozik.. Tudom, ritka, de van ilyen is.

Összességében szerintem inkább attól függ, hogy valaki hajlandó-e változni, megerőltetni magát, foggal körömmel harcolni, vagy beletörődik a sorsába, és “elengedi” az egészet, az meg nem kor függő.

A legtöbb embernél 50 éves kora körül van még egy nagyobb változási hullám amit a kapuzárás indokol. Egy csomóan tökre újjászületnek ilyenkor. Szóval ha nagoyn muszáj korhoz kötni, akkor az mindneképp ezután lenne.

De igazából a nyugdíjba vonulás is sokaknak hoz előbb egy krízishelyzetet, aztán fellendülést, szóval az elé se tenném.

De persze erősen függ az egészségi, mentális és pszichés állapottól, van aki már 20 évesen is bekövül, van aki 80 évesen sem.