Meghúzni a határaimat, vagy engedni mindent azért, hogy szeressenek?
Nem vagyok jó a határhúzásban, de ha nem teszem akkor csak szenvedek. Párkapcsolataim, barátságaim mentek tönkre, amikor azt mondtam elég és ne tovább. Most már családban is mondtam hogy nem tűröm el a rossz viselkedést velem szemben, így emiatt van közeli családtagom is, aki nem szeretne többet beszélni velem. Egy barátom van és egy párkapcsolatom.
Mivel családban vagy a családtag mellett állnak vagy semlegesek, illetve barátokkal sem vagyok túltengve, ezért elgondolkoztam, hogy mégis inkább hagynom kéne hogy úgy bánjanak velem ahogy akarnak és akkor legalább velem lesznek. De akkor meg én szenvedek és nagy rajtam a nyomás.
Mi a jó megoldás?
válasza: válasza:
válasza:Ha mindig engedsz nem szeretni fognak, hanem kihasználni. Amit szeretnek ilyenkor, az az érzés, hogy a rendelkezésükre áll egy balek.
Ha valaki csak akkor kedvel, ha bármit megtehet veled, az nem tisztel minimálisan sem, és a vele való kapcsolat nem ér semmit.
válasza:Ha valaki a határaiddal együtt nem szeret, akkor valójába nnem téged szeret.
De az is lehet, hogy egyszerűen nem vagy egy olyan jó ember, hogy sokan keressék a társaságodat. Vagy elijeszt másokat, hogy ennyire nincs kialakult személyiséged.
Szóval egy kicsit magadat kellene fejleszteni, "leltárazni".
válasza: válasza:Nem "nem véletlen", csak nem gondoltam, hogy fontos. Köszi a válaszokat, mondok is pár példát.
Amikor a szüleimmel laktam, én voltam mindig ugráltatva, ha lakáson kívül kellett intézni valamit. Pedig nem idősek, nem betegek, semmi ilyesmiről nincs szó, az, hogy fáradtak a munka után, hát én is az voltam suli és munka után is. Többször kellett egy órákat utaznom tömegközlekedéssel, hogy átvegyek egy csomagot, pedig apámnak volt kocsija de azzal nem mehettem. Vagy például kitalálták hogy most vigyem le a szemetet, amit ők is meg tudtak volna csinálni, mert pl akkor jöttek haza utcai ruhában is voltak. Boltba is engem küldtek le, egyszer kellett sos elem nekik és akkor ott volt minden közelebbi családtag és persze csak én mehetek le, ott kellett hagynom a páromat mert ő is ott volt, aztán ez vasárnap kora este volt és nem volt nyitva a közeli bolt ezért 1 órába telt találni olyan nyitva lévő boltot ahol van olyan elem ami kell.
Vagy mondjuk volt egy barátságom, ahol a csaj folyton késett, jó esetben fél órákkal megúsztam, de több is volt és ezt minden héten eljátszotta, persze minden héten kellett talizni vele, olyan nem volt, hogy én most mást csinálok. Aztán ilyen esetekben meg felhívott, hogy ő most késik ezért menjek oda ahol épp ő van hogy ne veszítsünk több időt. Egyszer mondta, hogy várjam meg a sulim előtt, odajön, egy órát ér csak rá, addig beszélgessünk. Majd írja, hogy 25 perc késés garantált de inkább több. Akkor én fogtam magam és hazamentem, mondtam hogy én nem várom meg, főleg, hogy kevés időnk is lett volna. Hirtelen már nem is akart barátkozni.
Másik haver meg mindig azt akarta hogy lógjak a suliból vele, meg volt, hogy programot beszéltünk meg és ő aznap mondta hogy inkább másokkal menne bulizni de ha akarok menjek, mondtam nem akarok, nem is találkoztunk azóta sem annyira kivolt ezen.
Ilyenekre gondoltam.
válasza: válasza:Az igazság a kettő közt van. Az sem jó, ha valaki mindig behódol. Az ilyen szintű passzív, önalárendelő magatartásnak rövid távon ugyan megvan az az előnye, hogy nincs konfliktus, hosszabb távon pedig megkedvel a környezeted. Hátrány, hogy bűntudatod lesz ("hogy lehetek ilyen béna, hogy megint nem álltam ki magam mellett!?"), a saját akaratod meg sosem érvényesül.
Ha túltolod a rámenősséget és az individuális szempontokat, akkor az olyan értelemben jó, hogy az van, amit szeretnél. Másfelől viszont állandó konfliktusokat szül, beilleszkedési nehézségeket, sok-sok ellenséget, így könnyen vezethet elmagányosodáshoz.
Az ember egy közösségi lény. Az a jó, ha tudunk differenciálni. Vagyis: tudjuk rugalmasan azonosítani, mik azok a helyzetek, amikor alkalmazkodni érdemes, és melyek azok, ahol pedig az önérvényesítés előnyös.
A másik szempont még a környezet reakciója. MINDEN változás ellenállást szül. Egyébként benned is, azaz elsőre nem lesz könnyű, hisz le kell térned a jól bejáratott ösvényekről. Másodsorban a környezet sem szereti, hisz ők nem is akarták, hogy változás legyen, mégis itt van valami új = ellenállást fognak tanúsítani. Vagyis hisztiznek, mérgesek, nem értik, mi van.
Könnyebb a helyzet egy új közösségben, ahol még nem ismernek. Ott az újat fogják megszokni (ők nem tudják, hogy új), és úgy fognak megismerni és elfogadni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!