Mikor, vagy hogyan lehet ezen egyszer végre túllépni? Hányszor kell még ezt eljátszania az embernek hogy végre tanuljon belőle?

Ritkán ha lenne lehetőségem leszólítani egy lányt aki tetszik, vagy ha már szóba elegyedtünk, akkor én elszalasztom a lehetőséget, mindig kigondolom hogy na most elég bátor leszek, és végül nem. Nem sokszor kerülök ilyen helyzetbe, ezért nagyon jó lenne élni ezekkel, dehát... Legutóbb is bejött egy lány oda ahol dolgozok (munkámból adódóan sok emberrel találkozok), úgy tűnt hogy én szimpatikus vagyok neki, de már arra gondolok hogy mi van ha mindenkivel ugyanilyen aki normális vele, beégni nem akarok hogy én marha azt hittem hogy... sőt még egy srác is várt rá kint (aki amúgy simán lehet akár a tesója is), de persze ott rögtön eszembe se jut ez, meg semmi olyan szöveg amivel ki tudnám deríteni, hanem az hogy felesleges ez, én se örülnék ha a barátnőm bemenne egy boltba, aztán kifele már úgy jönne hogy bepróbálkoztak nála, stb

Mi kell ahhoz hogy ezen túl lehessen lépni? Unom a saját beszariságom.