Régen miért a hajviselet határozta meg az emberek megítélését, miért szabályozták őket ennyire szigorúan?

Az ilyen totalitáriánus rendszerek pedig megszabják az ember külsejét, minél militánsabb, annál inkább.

Pl ma észak koreában a rendszer mindkét nemnek kb 4 frizurát engedélyez, akkor is ha éheznek.

Ugyanez igaz az egyenruhás munkahelyekre, bár ott nem kivégeznek, csak kirúgnak.

Egy csomó iskolában van megengedett frizura, vagy hajviselet. Pl dél korea bizonyos iskoláiban csak bubifrizurája lehet a lányoknak, meg van adva, hogy a fültől és a válltól hány centi lehet. Japánban, Amerikában csak a hajviseletet szabják meg.

Ezzel az összetartozást, engedelmességet és a külső szemlélő számára a felismerhetőséget is elérik.

Pl ha iskola időben látnak egy iskolás lány frizurájú csajt a parkban, valószínűbb, hogy kihívják rá a rendőrt. Ha viszont "felnőtt" haja van, akkor az embereknek a szeme se rebben, inkább arra gondolnak, biztos a főnök kávéját veszi éppen.

Ha irányítják az emberek külsejét, azzal a viselkedésüket, önképüket is alárendelik a szabályoknak.

Egy embercsoport akkor működik a leghatékonyabban, ha a tagjai ugyanazokat az elveket vallják, ugyanazokat a célokat tartják elérendőnek, ugyanazokat a szabályokat érzik kötelező érvényűnek és ugyanazon külsőségek között élnek.

Ez a régi korokban hatványozottan igaz volt, ez a fajta minden részletre kiterjedő egység adta a közösség összetartását, erejét, ez biztosította az érdekérvényesítő képességet más csoportokkal szemben. A csoport ismertetőjegyeit viselve az egyén bízhatott a társak támogatásában és segítségéban, a közösség bízhatott az egyén lojalitásában és így a társadalmi rendszer működőképességének fennmaradásában.

A jelenség ma is létezik, lásd pl. a bűnözői csoportok működését a világ börtöneiben ahol nem lehet akármilyen tetoválást viselni, vagy a szélsőges vallási csoportoknál, ahol kötelező a szakáll.

A globalizációval csökken a csoporthoz tartozás jelentőssége, és már nem a törzshöz/klánhoz való hűség biztosítja egyedül a túlélés egyetlen esélyét az egyénnek.

Az emberek természetes módon sokfélék, ez segít az egyének felismerésében, önkifejezésben.

Már az őskorban is fontos volt tuni, hogy ki kicsoda, kinek milyen szép toll vagy kavics van a hajában stb.

Az uniformitás az egyén lecserélhetőségét is biztosítja, a szerep fontosabb mint az indivídum.

Pl egy gyorsétteremben nem akarják azt, hogy a pultos Mancika legyen a vendég kedvence, mert ha ő felmond, a vendég megy máshova. Ha Mancika nem tűnik ki a sorból, csak egy a több száz egyformán vigyorgó dolgozó közt, akkor ha felmond, nem veszik észre.