Kapcsolatban élők, ti minden programra elsősorban a párotokkal jártok, járnátok? Ha baráttal vagy családtaggal mentek, az csak azért van, mert "beéritek" vele, de igazából a legkedvesebb emberetekkel szeretnétek menni?

Én 18 évesen ismertem meg a jelenlegi férjem,onnantól elválaszthatatlanok

lettünk.Van két nagy fiunk, sok rossz dolgon és jón mentünk keresztül

az életben,de mindig ,mindent együtt csináltunk.

A barátaink is szinte azonnal le morzsolódtak mellőlünk,ami

eleinte zavart, de rá jöttem hogy később úgyis szétszedte

volna az élet is,hisz mindenki elsodródik valamerre.

Tudom ami kapcsolatunk ritka, nem is lehet elvárni talán

hogy mindenkinél így történjen.De nekem ő a társam mindenben,

és az az igazi öröm mindkettőnknek,amit meg tudunk

osztani egymással. El jár néha teniszezni, én meg szeretek

a kertben szöttyögni, de ezen kívűl mindent együtt csinálunk.

Egy kezemen meg tudom számolni,hányszor aludtunk külön a 30 év alatt..

Fiatalabban voltak olyan kapcsolataim, ahol teljesen egymáson lógtunk, hanyagoltuk a barátokat, családot, hobbikat. Ez nagyon egészségtelen! Sosem lett jó vége, idővel már egymás agyára mentünk😆

A mostani kapcsolatomban ugyanúgy találkozgatok a barátaimmal, családommal is, eljárok edzeni, foglalkozok a hobbijaimmal, mint mikor szingli voltam, és ez így nagyon jó. A párommal meg tényleg minőségi időt töltünk együtt, egymásra figyelünk, nem csak telefonozunk egymás mellett fekve meg nem “kényszerítjük” a másikat olyan programokra, amik nem érdeklik. Igaz mi így is nagyrészt együtt csinálunk programokat, mert hasonló dolgok érdekelnek. Színház, mozi, utazások, biliárd, fürdőzés stb. Bulizni én nem szeretek, ő néha elmegy barátokkal.

"Az én szükségletem pont hogy vele kapcsolódni. Az én szükségletem az ő társasága."

Ha a te személyiséged ilyen, miért kéne megváltoznod? A férjemmel mi kb mindent együtt csinálunk, együtt járunk programokra, együtt túrázunk, közös az érdeklődési körünk is. 13 éve működik nálunk a kapcsolat. Anno megkaptam, hogy egymás agyára fogunk menni, meg milyen már, hogy teljesen rátelepszünk a másikra. De ha nekünk így jó? 😄 Akik régebben "kapcsolatszakértők" voltak, azok már rég nincsenek együtt az akkori párjukkal. A mi kapcsolatunk mégis működik, mert nem úgy állunk a dologhoz, hogy mások szerint hogy kéne csinálnunk, hanem úgy csináljuk a dolgokat, ahogy mi szeretnénk, hiszen ez a mi kapcsolatunk, nem másé. Régen volt, hogy egymás nélkül mentünk baráti társaságba. Ezek a barátok az évek során eltűntek, de okkal és jobb is így. Őt hátbaszúrták a saját barátai, az én legjobb barátnőm meg folyton csak a saját, éppen aktuális pasijáról és a vele való problémáiról tudott beszélni, meg jópárszor a fejemhez vágta, hogy a férjemmel mi biztos csak megszokásból vagyunk már együtt. Meg voltak olyan barátok, akik szét akartak választani minket. Kinek hiányzik ez? Maradtunk kettecskén a férjemmel. Ha mondjuk tesómhoz megyek (messzebb lakik tőlünk), akkor jön a férjem is egész 7végére. Nem elvárom, nem kényszerítem, magától jön és együtt csinálunk programokat. Itt nem arról van szó, hogy 1 embertől kell elvárni mindent, hanem arról, hogy legyen egy stabil alap, amire lehet építkezni és az idő összecsiszol titeket, mindketten alkalmazkodtok, formálódtok egymáshoz. Ami nagyon fontos, a működő kapcsolat kulcsa az, hogy kommunikálnak egymással a felek. Ha viszont nincs kommunikáció és nincs stabil alap, akkor nem fog működni a kapcsolat, se úgy, hogy sok mindent külön, se úgy, hogy mindent együtt csináltok. Kívülállóként úgyis a gyenge pontokat, meg az odaképzelt negatív dolgokat keresik az emberek más kapcsolatában, lásd a #23. válaszoló (ezt nem bántásból írom #23, hanem tényleg így van). Az ember márcsak ilyen, keresi mi nem stimmelhet valakivel, ha máshogy gondol, vagy csinál valamit, mint ő. Viszont pont nem azt kell nézni, más mit gondol, csak önmagad kell, hogy maradj. A kapcsolat csak a tiétek, ti formáljátok, ti élitek együtt az éveket, ti tudjátok, mi a jó nektek. Csak kettőtökről szól, nem a pszichológus, vagy random idegen emberek véleményéről. Ha ragaszkodó típus vagy és az a vágyad, hogy együtt menjetek mindenhova, akkor nem neked kell megváltoznod, hanem meg kell találnod a másik feled, aki pont olyan, mint amilyen te vagy.

Én pl. színházba csak a barátnőmmel megyek, a férjem falra mászna tőle (jó, "a kedvemért" eljönne, mindig mondja is, de a kedvemért ne jöjjön.) Barátnőmmel pedig van egy klassz délutánunk-esténk olyankor.

Vásárolgatni, várost nézni a lányommal megyek, erre így van igényünk. Férjemmel wellness, termál, vagy piac, vásár.

N/47