Amikor mondjuk van egy olyan pont hogy nem bírtál kitörni, nem tudtad megoldani, akkor mi segít a kín ellen? Igyak?
Mondjuk, amikor erőn felül teljesítesz már, beleadsz apait anyait, de ahogy vmit felépitesz összedől egy másik.
Soha nem jutsz felfelé.
Eleinte motivál. Gondolod megcsinálod megjavítod tanulsz es go előre.
Aztán már idegesít, hogy mégsem haladsz sehova. De az utolsó erődből is felállsz és megint nekiesel.
Aztán már méltatlannak tartod magadhoz a környezetedet, ugy érzed nem a nyomort érdemled, ennél ne többet tudsz, de mégsem megy kitörni.
Aztán jön az a pont hogy látni sem birod már ami körülvesz. Nem akarsz oda se nézni. Ugy érzed mintha egy horroefilmben élnél. Hogy ez nem te vagy. Becsukod a szemed es soha nem akarsz felkelni soha nem akarod többé kinyitni. Elutasitod a nyomort, nem birod már látni sem. Depresszios vagy.
Úgy érzed ha bármit teszel se lesz jo. Ez igazolva is van. Nincs értelme már küzdeni tenni sem.
De aztán meg a depresszio a bajod, hogy még minden tetejébe már meg ezzel is harcolni kell es ezzel küzdeni.
Nem akarsz depresszios lenni.
Boldog akarsz lenni.
De nem tudsz attol ami körbevesz amit látsz. A nyomortol. Amiből nem tudtál kitörni ha belepusztulsz se.
Kezdjek el inni drogozni hogy legyen bennem lélek?
Vagy az hogy tud visszajönni ha én nem az vagyok, aki nyomorban is tud boldog lenni mint mások?
Hogy lehet nyomort elfogadni abban boldognak lenni?
Elfogadni a kudarcot hogy nem voltál képes többre? Hogy bármihez nyulsz ott nem épül semmi hanem csak jobban tönkremegy? Ha belekezdesz valamibe abbol is ujabb kudarc lesz. Tipik szegényembert az ág is húzza a dolog.
válasza:Inni, drogozni maladaptív viselkedés. Azaz nem segíti az alkalmazkodást, hanem pusztít.
Szerintem sokkal értelmesebb dolog elfogadni, hogy vannak határaink. Úgy fizikailag, mentálisan, de társadalmilag is. Egyszerűen foglalt a "hely", ahova törekszünk. Egy pszichopata ilyenkor el akarja pusztítani a vetélytársát. Egy szociopata saját magát pusztítja.
Más emberek pilyenkor összefognak másokkal és megpróbálják együtt elérni, amit egyedül nem lehetséges. Vagy elmennek más területre, akár földrajzilag, akár más ágazatban, stb. Ezek konstruktív megoldások.
Voltam már más területeken.próbáltam már mindent.
Nincs összefogás, én egyedül vagyok az életben.
Úgy érzem magam, mintha egy hülye agyba meg egy tehetetlen testbe csöooentem volna. Mintha beletettek volna vmi értelmi szegénybe és oldjam meg az életét.
Mint amikor vmi játékban kapsz egy bábut.
A bábom nyomornegyedben él, kissé hülye, vagy kevés agyi képességei vannak(gondolom ezért nem mehet kitörni, pedig tanul is, önfejleszt is), segítői, pl család barát stb nincsenek, tehát gyengeségei sok van, erősségei szinte semmi.
És vele kell játszanom az Élet jatékát és boldoggá tenni.
válasza:Időközben rájöttem arra hogy még ez se megy nekem.
Rossz az íze, szédelgést okoz, egyedül nem is olyan, lenyelni is alig birom annyira erős, hogy ihatatlan. Mintha körömlakk lemosót, vagy arcvizet kéne leerőltetnem.
Még arra se vagyok képes, hogy igyak. Ez már a magaképtelenség legalja.
válasza:Örülök, hogy legalább nem leszel alkoholista.
De ez nem azt jeletni, hogy "ez se megy neked", hanem, hogy ez nem a te utad, hála a büdös kibacott jószagú úristennek te nem fogsz a függőséggel megküzdeni a problémáddal, és emiatt talán nem fogod az összes még talán meglévő barátot elmarni magad mellől, hanem eseteleg kérhetsz segítséget a valódi problémádra. Tudom, pénzkérdés - és tényleg rohadt sok pénzbe kerül egy pszichoterápia - de legalább tudod, mi a problémád, és még ha nincs is rá pénz, tudod magad edukálni a netről-
A pszichologusok.
Egyik annyit mondott hogy intelligens vagyok létezhetetlen amit művelek, nem vagyok egy tajparaszt higgyek màr neki álljak már talpra. És ha tovább oanaszkodtam még szánalomnak is kezdett nézni hogy Szerinte egy intelligen szép nő hogy lehet ilyen szerencsétlen.
Másik olyanokat mondott hogy arra fókuszálok mit nem akarok és nem arra hogy mit akarok. Na kezdődött az önfejlesztés nézőpont váltás agymosás. De én mindezek után is ha szétnézek is, nyomort látok.
Egy rakat mindent tettem küzföttem már. Padlóról álltam fel nem egyszer utolsó erőkből is, miközben a siker amugy gyakorta nem is így kéne jöjjön hanem örömmel boldogan az úton is és könnyedén. Én meg egyszemélyes háborúkat vívok valahogy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!