2000-ben milyen volt az élet Magyarországon?

#10:

Az, igen, arra terjedt el aztán az, hogy: "Táncolj, Bukarest Anyádé!" 🤣

26 évesen a szakmai pálya elején álló tudományos segédmunkatárs voltam akkor és közben PhD hallgató. Akkor még bennünk volt a rendszerváltozás utáni várakozás, hittünk egy szebb jövőben. ERAMUS, TEMPUS, Soros és más egyéb ösztöndíjakkal elég jó külföldi utazási, tanulási lehetőségek voltak.

Javában zajlottak az Európai Uniós csatlakozási tárgyalások. Számlapénzként már létezett az Euró.

2000 január elsején szállították át a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket a Nemzeti Múzeumból az Országházba. Erre az időszakra esett Orbán Viktor első miniszterelnöksége. Akkor még a Független Kisgazdapárt is koalíciós partner volt.

Ezekben az években a diákkedvezmény 67.5% volt bármilyen belföldi viszonylatban (nemcsak a lakóhely és az iskola között), így diákoknak eléggé olcsó volt az utazás. Pl. 1000 forintból megfordultam Budapest és a Balaton között.

Akkor már nagyon terjedt az internet, majd minden intézménynek volt honlapja. A multimédia, CD-k futottak nagyon. Ebben az évben vettem meg első mobiltelefonomat (Motorola Talkabout, azóta is ennek a telefonszámát használom).

14 éves voltam, nyolcadikos általános iskolás. Akkoriban még nem igazán volt otthon az embereknek internete, csak a suliban, munkahelyen. Ezért suli után egymáshoz jártunk át, filmeket néztünk VHS kazettáról, zenét hallgattunk magnókazettáról meg persze sokat beszélgettünk.

Nagy divat volt a postai levelezés. Magazinokban lehetett hirdetni, hogy az ember levelező partnert keres, és így az ország minden részéből lettek "barátaink".

A mobiltelefonok abban az időben kezdtek elterjedni, de még csak "buta" telefonok voltak, színes kijelző nélkül. Ha egyedi polifónikis csengőhangot akartál, akkor egy teljes kódsort kellett begépelni a telefonba, lényegében le kellett kottázni a dalt. Néhány telefonra lehetett venni lecserélhető előlapot, azzal lehetett menőzni, hogy egyik nap még kék volt a telefonod, a másik nap már narancssárga. Árultak matricát is, amin a gombok helye ki volt vágva, és azt kellett a telefonodra ragasztani.

Akkoriban 3 másodpercig ingyen volt egy telefonhívás, ezért a barátnőimmel úgy beszéltünk telefonon, hogy felhívtuk egymást, elhadartunk egy szót vagy mondatot és letettük. A másik visszahívott, elhadarta a válaszát, letette. Így telefonálgattunk oda-vissza. Ha 3 másodperc alatt sikerült tartani a hívást, akkor nem kellett fizetni érte, így lényegében ingyen telefonáltunk.

Mobilinternet nem volt még, de volt már WAP, ami lényegében annak az elődje volt. Írásos formában lehetett beszélgetni idegenekkel különböző fórumokon, meg alap információkat el lehetett érni a segítségével, pl. időjárás.

A tiniknek szóló magazinok, Bravo, Popcorn, 100xSzép, és hasonlók nagyon népszerűek voltak. Leginkább sztárpletykák voltak benne, poszterrel még vacak ajándékokkal. A legnépszerűbb cikk azonban a szex és szerelem rovat volt mindig is. Akkoriban onnan tudtunk meg fiatalon mindent a szexről, például hogy a csókolózástól teherbe lehet-e esni. :)

A tévéműsort is magazin formájában vettük meg, és tollal bekarikáztuk előre, hogy majd melyik műsort, filmet fogjuk megnézni, esetleg VHS kauettára rögzíteni. Ha jól emlékszem, programozható felvevő akkor még nem volt, tehát ha lemaradtál egy műsorról, és nem ismételték, sehol nem tudtad megnézni.

Nem volt még digitális zeneletöltés az internet hiányában. Magnókazettán vagy CD-n szereztük be a zenéket, és magnós rádión vagy walkman-en hallgattuk. Ha tetszett egy szám, akkor a rádióba betelefonáltunk a zenekérős műsor alatt és kértük, hogy játsszák le, a magnókazettára pedig felvettük az élő műsorból, így lett meg. Aztán egymásnak másolgattuk a dalokat. Külön kérni kellett, hogy a zenébe ne beszéljen bele a műsorvezető, meg játsszák le teljes egészében, különben a zeneszám utolsó másodperceit már levágták és ott már a rádiószignál szólt, és akárhányszor lejátszottad magadnak a dalt, azt is meg kellett hallgatni mindig. :D

A divat akkoriban a fiatalok lányoknál a "holdjáró" platformcipő volt, trapéz farmerrel és csőtoppal. A melírozott haj menő volt. A lányoknak az a fekete műanyag hurkos choker volt a nyakán.

Mindenkinek volt tamagotchija, ami egy virtuális háziállat játék volt kis tojás alakú műanyag formájában, amit etetni, itatni kellett, különben elpusztult. Valakié folyton csipogott a suliban óra alatt, mert éhes volt. Mobiltelefonozás helyett tamagotchizással zavartuk a tanítást. :D Ha elpusztult a kedvenced, akár el is vihetted a tamagotchi-temetőbe, mert valamelyik pihentagyú létrehozott egy ilyet is. :D

#23

Kicsit pontosítanék a válaszodon.

2000-ben már nem volt senkinek Tamagochi-ja, mert az akkorra már pár éve lecsengett.

A "3 másodpercezés" pedig nem volt ingyen, csak sokan azt hitték. Felszámolták a kapcsolási díjakat, így gyakorlatilag többe volt, mintha csak simán felhívtad volna.

Akkor még a legtöbb csajnak szőrös volt a mindzsája. Ritka volt az amelyiknek le volt borotválva.

Jobb is volt az. Ez olyan unalmas, hogy csak egy nyamvadt luk van azt jóvan. Úgy legalább volt formája, színe. Tiszta művész volt a teremtő, mikor a mindzsót alkotta.