Bajos külföldön szóbaállni magyarokkal?

Én viszont pont a napokban találkoztam egy átutazó magyarral. Felajánlottam neki, hogy körbemutatok pár jó helyet, stb. Már háromszor találkoztunk szóval azt se lehet mondani, hogy nem ismer, tegnap meg annyira beparázott tőlem, hogy nem mert eljönni addig az épületig a városban ahol lakom, mert ráparázott, hogy biztos el akarom téríteni vagy valami, pedig én jól ismerem a várost és útba esett volna neki.

A csaj elindult egyenesen az ellenkező irányba és kb nem is köszönt amikor az egész napot együtt töltöttük, beszélgettünk, meghívtuk egymást.

Tök rossz érzésem lett. Ezért mondom, hogy sok a bolond és a hátam közepére nem kellenek az ilyen élmények.

Ezzel szemben sok helyinél akit ismerek ott aludtam, napokat töltöttünk együtt, veszélyes helyekre mentünk be együtt és soha nem volt probléma sem az én részemről, sem a helyi lány részéről.

Szóval egy ilyen élmény után ti is meggondolnátok, hogy bajlódjatok-e egyáltalán a magyarokkal, amikor a helyiek sokkal kiegyensúlyozottabbak és lazábbak és elfogadóbbak mint a magyar honfitársaid.

Hogy még egy példát mondjak, amikor ideköltöztem rámszállt egy fickó, hogy ő itt ismer mindent, rendszeresen jár futni, menjek el vele, mutat jó helyeket minden. Mivel én is futó vagyok belementem, egyszer elmentünk futni, még egy jobb cipőt is vásároltam hozzá, aztán egyszer csak olyanokkal kezdett jönni, hogy ő fizetős sportkörökbe jár ahol nála tudok fizetni meg elhívott versenyekre ami szintén fizetős és ő intézi ő szervezi. Na mondom az any.d picsájával szórakozz 60 eurót elkért volna egy futásért, amikor hetekig édesgetett, hogy ő hobbiból jár mennyire jó meg szép itt.

Aztán amikor nem fizettem neki az összes futókörben szólt az embereknek, hogy velem senki sehova ne menjen el mert ilyen meg olyan ember vagyok és végül ott kötöttem ki, hogy a helyi "külföldiekkel" tehát az "őslakosokkal" járok futni és azóta minden probléma megszűnt az életemben.

Sorolhatnám még a példákat például olyan magyarokkal akik jajj nagyon cukik jajj nagyon szeretnének találkozni, jajj nagyon jófejség, jajj nagyon így, nagyon úgy. Aztán jönnek a hazudozások hogy ő most épp nincs az országban, épp beteg a kiskutyája, a nagymamája, a vakondja, lerobbant a kocsija. De 2 nap múlva JUJJ mi a helyzet, jujj de cukiság, jujj így, jujj úgy, ő ezt szereti azt szereti, aztán amikor mondom, hogy jó, mostmár fussunk össze megint hirtelen nincs az országban, stb. Ez még a jobbik eset a rosszabbik nem is válaszol, vagy letilt. Igen biztos velem van a baj, főleg úgy, hogy egyetlen helyi sem csinálta ezt meg velem így ennyire megátalkodott módon.

Ha velük megbeszéltem valamit eljöttek és nagyon barátságosak és őszínték voltak. Ha mégis valakivel lezártuk a kapcsolatunkat az problémamentesen történt.

Most tök jól éreztem magam egy ideje, fel voltam töltődve, erre ez a tegnapi magyar csaj aki kb majdnem elfutott csak mert el akartam sétálni oda ahol lakom, hogy ott köszönjek el tőle (érthetetlen!) bár valamelyik okos válaszadó biztos megmondja majd hogy én voltam a hibás.

Szóval a tegnapi után olyan mély depresszióm lett meg kavar a fejemben, hogy ezt az egészet mire véljem. Hogy ezért írtam ki a kérdést.

Hogy szerintem az a legjobb, ha elkerülöm a magyarokat és akkor nem futok bele ilyen penészvirág-élményekbe.

16, nem igaz. Ezek az emberek általában maguktól nyitottak felém, vagy megtaláltak a blogbejegyzéseim alapján ahol a régióról írtam meg töltöttem fel képeket, hogy milyen klassz, ők is jönnek majd, beszéljünk.

Vagy amikor a magyar csoportban írtam ki kérdést bármiről akkor találtak meg, hogy majd beszéljünk meg találkozzunk.

Én semmi mást nem akartam, csak azt, amit nyilván egy külföldi magyar akarna. Beilleszkedni, barátokat találni. De a saját honfitársaim nehezebben fogadtak be mint a helyiek akikkel nem is beszélünk egy nyelvet.