Milyen hibákat követtél el, amiről a szüleid nem tudnak, mert különben kitérnének a hitükből?

Amíg ők tartottak el: buktam félévkor egy tantárgyból, meghamisítottam az értesítőt, és eldugtam apám szemüvegét, mielőtt odaadtam volna neki a félévimet. Miután rájöttem, hogy ez milyen nagyon jól bejött, elkezdtem orvosi igazolásokat hamisítani, először saját részre, majd árultam is őket a társaimnak. Kipróbáltam majdnem az összes drogot, ami fellelhető volt 2010-2014 között Magyarországon, és minden hétvégén mocsokrészeg voltam, csak mivel azon szerencsések közé tartozom, akik ilyenkor három óra alvással másnaposság nélkül, frissen ébrendek, sosem látták rajtam.

Az a vicces a dologban, hogy ezekért akkor nagyon kiborultak volna, hogy semmi nem lesz belőlem, munkanélküli drogos alkoholista börtöntöltelék prosti leszek, stb. Ehhez képest, már felnőttként, mikor egy sem lettem a felsoroltak köztül, és már nem is iszok annyit (általában), nem hamisítok okiratot és nem élek illegális szerekkel, egyszer leültem apámmal iszogatni, sztorizgattunk, elmeséltem neki a felntieket, és hatalmasat röhögött. Szerinte jól tettem, hogy úgy intéztem, hogy ne tudjon ezekről akkor, mert így, hogy látja, hogy jó munkám lett, boldogulok az életben, nincs szenvedélybetegségem, így csak röhög rajta, mert amúgy kifejtve jó sztorik, de kamaszkoromban, mikor még nem volt biztos, hogy merre tart majd az életem, nagyon megrémült volna, hogy a lánya semmirekellő lesz.

Felnőttként egyszer hazudtam nekik, nem mondtam el, hogy szabadságon vagyok, mert ki voltam merülve, és pihenni akartam, és tudtam, hogy ha tudnák, hogy kvázi ráérek, akkor vagy ők akarnának jönni, vagy tőlem várnák, hogy menjek. Nem dőlt össze a világ, két hét múlva mentem látogatóba, mondtam, hogy szabin voltam, de nem voltam 100%-os, szóval otthon pihentem inkább, szerintem azt hitték, beteg voltam, szóval teknikailag hazugság, de ezzel együtt tudok élni.