Manapság miért lett ennyire nagy divat, hogy az emberek kirakják az életüket az internetre?

Van benne versenyzés is, utánzás is, feltűnési viszketegség is, de nekem elsőre mégis a kompenzálás jut erről eszembe. Hogy valami nem klappol bennük, és/vagy az életükben és mindenáron meg szeretnék mutatni, hogy de, amúgy minden rendben van, minden kerek.

Viszont.. amit kipakolnak nem fedi teljesen a valóságot, az életüket, mert az esetek nagyon nagy többségében csakis a pozitív dolgok landolnak a közösségi médián, míg a rosszak nem.

Nem az életüket teszik ki, csak egy olyan élet látszatát, amelyet élni szeretnének.

Nem véletlen, hogy amikor böngésszük valakinek a profilját, mindig az árad belőle, hogy az illető milyen boldog, milyen finomakat eszik, milyen szép helyekre jár, milyen szép a körme, haja, tökéletes a sminkje, edzésre, szórakozni jár, mennyire szeretik egymást a párjával, milyen jóban van a családjával és még sorolhatnám...

Nagyon sok olyan embert ismerek személyesen, akik csak a neten ilyen „tökéletesek".

Ez egy megvezetés, hogy irigyeljék őket.

Egyszerűen csak el akarják hitetni azt, hogy milyen tökéletes, izgalmas és irigylésle méltó életük van, holott ugyanolyan hétköznapi életet élnek, mint akárki más.

Csak ők kiragadják az olyan normál szórakozás/evés/akármi pillanatait, amit mindenki más csinál/átél, csak a normálisabbja nem büszkélkedik az ilyen alap dolgokkal, mert temészetesnek tartja és olyan sok elfoglaltsága van, hogy nem az élete megosztásával foglalkozik.

Ezért van az is, hogy a közösségi médiás képeknél egy olyat se lehet találni, amikor valaki ül a kanapén a szakadt gatyájában és nyomkodja a telefont (holott azt csinálja szinte mindenki napi 16 órában), vakarja a golyóit, durrogtat, könyékig túrkál az orrában, kócos, vagy kapargatja le a körméről a maradék, kopott lakkot, a köldökszöszt szedegeti, öt napja hordja ugyanazt a pólót, és nem tudja, hogy merre fésülje a haját, hogy ne látszódjon, mennyire zsíros. :)