Nők, akik nem lettek(lehettek) anyukák, hogy fogadták el ezt?

Még csak 26 éves vagy. Hová sietsz? Sokan 30 éves koruk után találnak számukra megfelelő partnert. Te sem vagy még lekésve semmiről. Gondolj bele, hogy hányan házasodnak elhamarkodottan, aztán 5-10 éven belül meg elválnak (sokan már gyerekkel).

Nekem sem született gyerekem, de én ezt szoktam meg, ezért nem is hiányzik (pedig alapjában véve szeretem a gyerekeket).

Van az az életkor (általában 40 felett) amikor elengedi az ember a gyerektémát, már nem görcsöl rá. Tudom, vannak kivételek akik a második házasságukban ilyenkor is szülni akarnak, de ez a ritkább eset.

26 évesen még előtted az egész élet.

Én 44 vagyok és betegség miatt nem lehet gyerekem, már nem is lesz beavatkozásokkal sem a korom miatt. Elfogadtam, mert mást nem lehet tenni.

De neked nincs még mit elfogadnod. Veled még ezer millió dolog történhet. Ezen a téren is, meg egyébként is.

A legtöbb női ismerősöm szingli anya, vagy házi cseléd akinek a férje is a gyereke.

Örülök, hogy nem lett gyerekem. Amúgy se tudnám a nevetséges fizumból eltartani.

Nekem 24 éves koromban derült ki, hogy nem lehet gyerekem. Kb egy napig sírtam rajta, mert ez mégiscsak valami kézzelfogható bezáródott ajtó az életben, aztán rájöttem, hogy valószínűleg amúgy sem akartam volna.

30 vagyok, azóta sem jött rám a babázhatnék.

Én nagyon örülnék egy olyan középkorú nőnek, akinek nincs gyermeke, és nemis akar.

Hogy miért, azt most itt nem részletezném, de a lényeg, hogy semmi roszra ne gondoljon senki.

Nagyon magányos vagyok most már 3 éve.

56F