Mit jelent az, ha valaki azt mondja, hogy inkább ne beszéljünk erről? Gondolom azt, hogy lezárta a témát, de ez jót, vagy rosszat jelent? Ilyenkor az illető haragszik, vagy sem? Vagy hogy érez? /Normális válaszokat várok!/

Sokféle dolgot jelenthet, de igazán az illető mimikájáról, hangsúlyozásából, testbeszédéből lehet az adott esetben megállapítani.

Mondhatja poénból, sértődöttségből, dacból, de lehet, hogy kínos, érzékeny témáról van szó, amiről nem beszél szívesen, mert kellemetlennek, égőnek érzi.

Lefordítom:

inkább ne beszéljünk erről = inkább ne beszéljünk erről

Önmagában ez jelenthet jót is rosszat is, haragudhat is, meg nem is, érezhet bárhogy.

Attól függ hogy a dolog amiről nem akar beszélni az közöttetek történt vagy sem.

Ha a közöttetek lévő konfliktusrol nem akar beszélni az jelenthet rosszat, mert ilyet jobb megbeszélni. Ha nem beszéltek meg akkor később lesz probléma belőle.

Ha viszont nem közöttetek történt, tehát mondjuk a vele tortentekrol beszél amiben neked nem volt részed, akkor ez nem rólad szól. Vagyis a másik nem azért nem akar róla beszélni mert haragszik, hanem azért mert nem akar róla beszélni, szó szerint.

Tehát ez azt jelenti hogy egyszerűen nem akar beszélni arról a dologról. Nem jelenti hogy haragszik, csak egyszerűen nem akar beszélni arról a valamiről. Ezt neked tiszteletben kell tartani és nem kíváncsiskodni, nem kombinálni tovább.

Az ezer féle jelentéséből ideteszek neked kettőt:

Egy jó barátommal mindketten aktívan követjük a hazai politikát, végzünk önkéntes közösségi munkát, részt veszünk felvonulásokon, tüntetéseken, és mindketten hallgattunk politológiát, ott ismertük meg egymást igazából. Egyikünknek sincs kifejezetten "pártja", viszont ő nagyon nacionalista, jobboldali, hazafias értékeket valló ember, én pedig inkább baloldali vagyok, a nemzetköziségben, különbözőségben hiszek. Elmentünk együtt Stockholmba, engem az út során lenyűgözött, hogy milyen viszonylagos nyugalomban, jólétben él mindenki, őt meg felcseszte, hogy "ez a Svédország, ebben már alig van bármi svéd". Józanul teljesen jó vitákat tudunk lefolytatni, értelmesen érvelünk és élvezzük is, hogy látjuk a másik fél nézőpontját, viszont, ha megiszunk párat, akkor elkezdünk sokkal szenvedélyesebben, sokkal kevesebb érvvel veszekedni inkább, mint vitázni, és már annyiszor jutottunk el oda, hogy a másik, az egy náci/kommunista idióta, de közben meg tudjuk, hogy nem így van, és élvezzük egymás társaságát, meg fontosabb a barátság, hogy most már, ha beiszunk, és feljön a politika, akkor mindig a józanabbik fél dolga, hogy leállítsa a dolgot, azzal, hogy "ezt inkább hagyjuk".

Egy másik barátommal ezt józanul is el kell, hogy játsszuk, mert neki mély hite van, én pedig ateista vagyok. Tudunk beszélgetni a hitről, de ez igazából ilyen biztonsági kifejezés nálunk, hogy ha azt mondja, hogy "erről inkább ne beszéljünk", akkor tudom, hogy témát kell váltani, mert már sértem a meggyőződését.

A másik: nekem van 1-2 olyan élményem, ami nagyon megrázott, illetve éppen zajló mentális problémám. Ha pl. négy éve kérdeztél volna a nagymamámról, akkor nagyon szívesen beszéltem volna róla, pedig már akkor is nagyon beteg volt, árnyéka önmagának. De jelenleg, ha valaki felhozza, akkor nagyon gyorsan elvágom a beszélgetést azzal, hogy erről ne beszéljünk. Nem azért, mert nem akarok róla beszélni, hanem mert szegény egyedül halt meg, mert a covid-helyzetre hivatkozva nem engedtek be hozzá, és egyelőre még annyira erős a fájdalmam, a dühöm és a bűntudatom ezzel kapcsolatban, hogy nem lennék képes kulturáltan folytatni a beszélgetést, hanem teljesen kikelnék magamból. Volt két nagyon gáz eset, az egyikben elkezdtem kb. úgy zokogni, mint egy kisgyerek, a másikban leüvöltöttem a fejét a haveromnak, aki nagyon félt a covidtól, és támogatta a lezárásokat, hogy "az ilyenek miatt van az egész". Nyilván ez nem teljesen igaz, semmiképp nem volt ebben igazam, csak ezt a témakört még nem tudom megfelelően kezelni, ezért az a legjobb, ha nem beszélgetek róla, amíg nem rendezem magamban.