Hogy látjátok a jelenlegi életeteket és a jövőbeni kilátásaitokat?

Ott vagyok, ahol lenni szeretnék. Sőt, előrébb, mint vártam volna fiatalabb koromban.

21 éves vagyok, stabil, boldog párkapcsolatban, vannak barátaim, hobbijaim, elkezdtem függetlenedni, vannak kiemelkedő szakmai sikereim, ráadásul hiányszakmában.

Fél év múlva diplomázom, aztán kimegyek egy kis időre külföldre dolgozni és talán tanulni is a párommal együtt.

Két év múlva szeretnék sokkal előrébb lenni a karrieremben (senior szint közelében) illetve letelepedni itthon a párommal. 5 év múlva már szóba jöhet a házasság meg talán a gyerekvállalás is. 10 év múlva egy kisebb szünet után a kevesebb órában dolgoznék illetve addigra szeretném ha már mindkét gyerekem megszületne. Illetve saját házban élnénk, túl a felújítás nagy részén.

Számomra ideális a jelenlegi életem és a terveim egyáltalán nem irreálisak a jelen alapján.

0

Háború, mélyszegénység, elbutulás, feudális társ.rendszerűség felé sodródás,

klíma és hulladék katasztrófa, milyen jövőt képzeljek magam elé.

Attól függ honnan nézem. 10-15 évvel ezelőtti kilátásokhoz képest jól állok, 5-6 éves távlatban nem biztos.

1 év múlva: Semmi jó

2 év múlva: Talán kifelé lábalunk a válságból (legalábbis én), túl vagyunk a mélyponton

5 év múlva: Nagyjából elkészül a házam

10 év múlva: Átlag feletti ingatlan minden tekintetben (nem csak a ház fala, de a műszaki tartalma, automatizáltsága, udvar, kert stb stb) 2-3 hobbiautó, nyugodt, jól jövedelmező élet

Ez így kb. "gazdasági" vonalon

Most: 31 vagyok, nemrég született a második gyerekem, jó munkahelyem van.

Ezt a köv 5 évben egy harmadik gyerekkel és egy családi házzal szeretném gyarapítani.

Bizonyos szinteken a jelenlegi életem jobb, mint amit reméltem évekkel ezelőtt, míg más szempontokból nagyon nem ott tartok, ahol vártam volna magamtól. A pozitív rész szerencsére messze több, mint a negatív, csak az utóbbi sajnos jobban megvisel, mint kéne.

Hogy ne a levegőbe beszéljek:

erős átlagom van egyetemen, amiért remek ösztöndíjat kapok, a legtöbb tanár fel is figyelt rám, egyikük be is ajánlott egy remek ösztöndíjas lehetőségre, amit szerencsére el is nyertem. Az erősebb szorongásom is egész jól sikerült leküzdeni, depit dettó. Sokat fejlődtem a 2. és 3. idegen nyelvem terén. Szüleimmel továbbra is remek kapcsolatom van, unokatesóimmal is. És hálás vagyok mindenért, amim van.

Viszont.. itt vagyok 23 évesen, sosem volt még párkapcsolatom (bár azt azért szeretném hozzátenni, hogy 18 éves koromig nagyon nem éreztem magam késznek rá), és barátok terén sem állok túl fényesen. Sosem volt sok barátom, de az utóbbi években nagyon eltávolodtunk, pedig próbáltam menteni a helyzetet. Egy szó, mint száz; sokkal többször vagyok egyedül, magányosan, mint szeretném. És sokszor fáradtabb vagyok, mint az indokolt lenne.

Ami pedig a következő éveket illeti.. A jelen idők történései rámutattak arra, hogy felesleges műszeri pontossággal terveket szőni, határidővel. Viszont, túlzás nélkül, a következő évek elég szépen sorfordítók lesznek; ha minden jól megy 1 év múlva diploma, addig gyakorlat, és közben szeretnék karriert építeni, illetve a szociális életem gatyába rázni. A legjobbakat remélem, de a kilátások ebben az országban korántsem a legfényesebbek.