Valóban el kell előbb veszve lenni ahhoz, hogy aztán az ember megtalálja a helyét a világban?

Miből gondolod, hogy diliházba valónak gondollak és hogy én szép vagyok?

Azt gondolom, hogy olyan dolgokba teszel felesleges erősfeszítést, amik nincsenek. Mennyi energia kellett azért ehhez, hogy egy ilyen egyszerű mondatot a fejedben úgy lemozizz, hogy én diliházba küldenélek.

És még azt is gondolom, hogy nincs veled semmi baj. Nekem is van olyan dolog a külsőmön, ami lehetne jobb. És én is éreztem magam így, mint te. Szerinted hányfelé tud az ember szétszakadni. Gizinek nem tetszik a rövid szőke hajam, Pirinek az, hogy nem sminkelek, Julinak az, hogy most egy fehér pulcsit vettem fel, Marinak szemet szúrt, hogy nem szedtem ki a szemöldököm, Kati meg felajánlja, hogy átszerkeszti a képemet a facebookon, hogy a tokám ne látszódjon. Inkább ne tippeld meg, hogy mostmár hányféleképpen küldöm el az ilyet melegebb éghajlatra.

Jól néznék ki, ha mindegyiket kiszolgálnám azzal, hogy megfelelek nekik.

Neked inkább az lehet a gondod, hogy elképzeled más mit gondol rólad. Lényegesen megkönnyíti az életet, ha elfogadod, hogy valamit gondol, amivel neki van dolga. Úgysem derül ki. Az a legritkább, ha valaki nyíltan eléd áll. De abban is biztos vagyok, hogy csak a gyökér, saját magát utáló ember megy oda hozzád azzal, hogy fú, de ronda vagy. Azzal sem neked van dolgod, ha egyszer ő gondolja így.

Ebben is segít az önismeret rávilágítani a valóságra.

"Nem látom az összefüggést az alkoholizmus és az elveszettség között."

Hát, gratulálok hozzá...