Mamahotelesek, ti ha a családtól kapnátok némi anyagi támogatást is a különköltözésre, akkor is inkább otthon laknátok?

És főzni, mosni, takarítani ki fog? Dehogy költöznék.

Van pénzem, de a munkahelyem innen szűk 10 perc séta. Na jó, hazudtam, mert ha lefagy, van az bő 10 is. Hová is kéne költözzek? Főleg, hogy itt fizetős az utcai parkolás, nekünk meg van garázs a házban.

Azonnal. Az egyetem alatt már laktam külön, de úgy alakult, hogy haza kellett költöznöm és egy kisebb tragédiának éltem meg :D Borzalmas. Elsősorban nem is azzal van a bajom, hogy a szüleimmel kell együtt élnem, hanem inkább a környezetváltozás nem tetszett. Egy vidéki kisvárosban lakunk, ahol egy magamfajta fiatal gyakorlatilag semmit nem tud csinálni. Itt autó nélkül nem tudsz létezni, mert nem gyaloglásra van tervezve a város és a tömegközlekedés csak papíron létezik, ezért én egyénileg szinte sehova nem is tudok menni, a szüleimnek kell fuvaroznia mindenhova, ami kényelmetlen és nem is mindig megoldható. Nincsen egy normális kávézó, egy könyvtár, egy edzőterem, egy bármi, ahova el tudnál járni. Semmiféle épkézláb program nincs a városban. Üzletek sem igazán, a legtöbb dolgot maximum megrendelni tudod. A családomon kívül senkit nem ismerek itt, úgyhogy nem tudok kivel összejárni sem. A város sem az a kellemes hangulatú, kedves kisváros, hanem egy lepukkant, kihalt város, ahol embert nem látsz az utcákon. Úgyhogy így semmihez nincs motivációm, halálra unom magam és folyamatosan azon kattog az agyam, hogy mikor fogok tudni már elköltözni innen. Hiányzik, hogy önálló legyek és egyszerűen csak azt csináljam, amit szeretnék. Ebben nem a szüleim hátráltatnak, hanem maguk a körülmények.