Kaptatok már rajta betörőt vagy tolvajt?

Nálunk egyszer bejöttek.

Annyi a sztori, hogy mi a kaputelefont kb. soha nem használjuk. Barátok tudják a kapukódot, beengedik magukat, és hívnak, vagy csengetnek, ha az ajtó előtt vannak, ha néhanapján rendelünk pl. pizzát, akkor is leírom a futárnak megjegyzésben, hogy csörgessen meg, ha 5 percre van, lemegyek és az utcán várom majd, lakótársammal is inkább felhívtuk egymást, ha egyikünknek egy görbe este nem jutott eszébe a kapukód, vagy elhagyta a kulcsát, vagy ilyesmi.

Mindketten eléggé introvertáltak vagyunk, szóval egy darabig, mikor minden nap csörgették a kaputelefont, akkor összenéztünk, hogy "te vársz valakit? Nem? Én sem... akkor ezt hanyagoljuk", mert azt gondoltuk, hogy jehova tanúi, vagy szórólaposok, közvéleménykutatók, vagy politikai aktivisták szeretnének beszélgetni velünk, és ez mindkettőnkben szült egy alapvető frusztrációt, hogy legalább az otthonunkban ne kelljen már idegenekkel pofáznunk (tényleg rendszeresen járták a lépcsőházat ezek az elemek abban az időben).

A rendőrség szerint nem erről volt szó, hanem jó eséllyel azt próbálták kipuhatolni, hogy mikor vagyunk otthon, és arra a következtetésre jutottak, hogy kb. soha. Történt ugyanis, hogy békésen főztem egy hétköznap délelőtt (váltott műszakban dolgozom), mikor szó szerint rámrúgták a bejárati ajtót. Mivel a lakótársam épp munkában volt, nem csuktam magamra a konyhaajtót, így aztán pilláztunk egymásra a két "szimpatikus" fiatalemberrel, akiket legalább annyira meglepett, hogy én ott vagyok, mint engem az, hogy ők így beengedték magukat. Nagyon nem jöttek be, mert elindultam feléjük egy ti amúgy ki a bánatos ..szom vagytok kérdéssel, és nem azért nem tettem le a konyhakést, amit szorongattam, mert rambónak hittem magam, hanem mert annyira le voltam sokkolva, hogy ez most tényleg megtörténik, délelőtt 11-kor, hogy nem fogta fel az agyam, hogy már nem hagymát aprítok. Elmentek, de utána hónapokig eszembe jutott, hogy basszus, ezek látták, hogy hogy nézek ki, és pontosan tudják, hogy hol lakom. Csodálom, hogy nem jöttek vissza, rendőrségen nyilván bejelentettem amint leléceltek, de azóta sem kapták el őket, vagy legalább is nem tudok róla. Napokig nem aludtunk semmit, se én, se a lakótársam, pedig ő otthon se volt, mikor ez történt, csak maga a tudat, hogy simán be lehet rúgni az ajtót, nem számít, hogy zárjuk-e, vagy sem.