33 éves nők! Milyen az életetek/ életviteletek?

-Abszolút munka. Tavaly szereztem fokozatot, most kutatóként dolgozom műszaki területen. Utoljára 19 évesen akartam gyereket, amint valami értelmeset kezdtem el tanulni, el is múlt az érzés. Nem vagyok az a türelmes fajta és nagyon kínosnak/nehéznek érzem a gyerekekkel való kommunikációt. Van két mentett kutyám, ők hozzájárultak ahhoz, hogy tudjak néha úgy gügyögni, mint egy idióta, de ettől még nem érzem komfortosnak a gyerekekkel való időtöltést. Nagyon nehéz belőni, hogy mi az, amit az adott gyerek ért mennyire kell egyszerűen fogalmazni, mi az amiről jobb, ha nem beszélek, mert utána nem lehet lenevelni róla stb. Plusz úgy érzem, hogy más módokon hatékonyabban tudok értéket teremteni.

-Nincs sok időm, azt főleg sportra fordítom. Nagyon sokat ülök, valamit muszáj kezdenem az izomzatommal, ha nem akarok hátfájós lenni 40 éves koromra.

-Két nagyobb esemény volt, az egyik az esküvőm 2 éve, a másik a doktori. Az elmúlt pár év elég tömény volt számomra, de főleg ezt a kettőt emelném ki. Még 22 évesen örököltem egy lakást, az is nagyon nagy dolognak számított akkor, de már rég volt. :)

-Nagyon boldog vagyok, az elmúlt 5-6 évben úgy érzem, hogy fénykorom élem minden szempontból. Sokáig úgy éreztem, különálló darabokat építgetek az életemben, aztán dominószerűen kezdett minden összeállni 26-27 éves korom körül és azóta megmaradt ez az összhang.

-Arra vagyok a legbüszkébb, hogy kitartottam az elveim mellett. Egy nővel szemben, aki nem szeretne gyereket, eleve hatalmas az ellenállás. De a szakmámban is kaptam már egy életre elég lenézést és előítéletet. Egyes emberek alaposan megdolgoznak azért, hogy mást betörjenek. Engem nem sikerült.

-Nagyon is fontosak az emberi kapcsolatok számomra. Társasági ember vagyok, sajnos a családommal (édesanyám kivételével) nagyon hamar megszakítottam a kapcsolatot, mert miután felnőttem, elmentünk egy olyan irányba, ami nekem inkább romboló volt: zsarolás, játszmák, áskálódás... Ez nekem nagyon nem hiányzott. Viszont az űrt, ami maradt a meleg családi légkör helyén, mindenképp szerettem volna betömni és akaratlanul is rengeteg baráttal vettük körbe magunkat a férjemmel. Szeretünk vendégeskedni, szórakozni, eljárni helyekre, ismerkedni új emberekkel. Szeretünk beszélgetni, eszmecserézni, együtt játszani, sokat köszönhetek az ilyen kapcsolataimnak szakmailag, érzelmileg és minden más szempontból is. Sokan cserélődtek a baráti körömben, de igazán egyedül sosem voltam. Pedig mikor apámat kizártam az életemből (11 éve), mindenki azt mondta, hogy egy ilyen ember magányra van ítélve... Ahogy mondtam is, kitartani az elveim mellett nehéz volt ilyen vélemények között.

-Sokat változtam, nehéz megfogalmazni, hogy miben. Ami szembetűnő, hogy nyugisabb vagyok, jobban el tudom már engedni a hülyeséget és a drámát, nem érdekel már annyira, hogy ki mit gondol rólam, nem akarok magyarázkodni, ha épp valaki leír mások előtt. Inkább kivárom, hogy rájöjjenek, hogy mi az igazság, minthogy küzdjek mások szimpátiájáért. Sok dolgot nyilvánvalóan máshogy látok, mióta nem kívülről szemlélem, hanem benne éltem. Például mielőtt elkezdtem dolgozni, azt hittem, hogy elég lesz egy nyugis munka és egy jó fizetés a boldogságomhoz. Mikor ezek adottak voltak, mégis hiányérzetem volt. Ideig-óráig boldog voltam, aztán elértem a holtpontot, ahol minden nap ugyanolyan. Egy időben úgy éreztem, hogy ha a munkaidőm kifizetik, aminek a felét malmozással töltöm, mert nincs elég feladatom, az lesz az igazi pihentető munka. Aztán megtapasztaltam, milyen az, mikor a munkádat fizetik konkrétan, lényegtelen mennyi időt töltesz vele. Pályázatok például, projekt jellegű megbízások. Ezt személy szerint sokkal jobban élvezem. Külsőre is változtam, a legszembetűnőbb az arcom. A testem évek óta ugyanolyan, kicsit szálkásabb talán az alkatom, mióta rendszeressé vált az edzés, de nem jelentős. A bőröm viszont gyönyörű szép egyenletes lett, mióta megtaláltam a nekem való termékeket és eltűnt a hormonális akném. Borzasztó kerek fejem volt néhány éve, örülök, hogy az arccsontom látszik végre. :D Pár ősz hajszálam akad, csoda hogy egyáltalán eddig kihúztam, anyukám már hófehér volt 35 éves kora körül, nekem még egyelőre nem kell festenem. :).