Miért kell azért mások engedélye, hogy az ember a saját életét élje, boldog legyen?

Nem értem, hogy miért lett lepontozva a 3-as, pedig jót írt és én is egyetértek vele!

Az élet rövid ahhoz, hogy a másik életét éljük vagy hogy azzal foglalkozzunk!

És nem, nem kell mások engedélye, csak az emberek szeretik azt hinni, hogy beleszólásuk van, pedig kvára nincs!

Azok a legboldogabb emberek, akik saját dolgukkal foglalkoznak, kizárják a közösségi médiát és saját terveiket valósítják meg szemben azokkal, akik azzal pazarolják a drága idejüket, hogy feszt azt lesik, mit csinál a szomszéd, mi történt xy sztárocskával, meg olyan dolgokkal foglalkoznak, amihez semmi közük!

Ezért aztán az ilyen emberek nem is haladnak sehová.

Abban teljes mértékben egyetértek az előttem szólókkal, hogy a te életed a te kezedben van, te döntöd el ki szólhat bele és ki nem. De ahogy észrevettem a környezetemben, az ignorálás az, ami NEM megy nagyon sok embernek, mert az esetek többségében a családtagok (vagy munkatársak) azok akik irányítani akarnak és pont ők azok akik érzelmileg is tudnak zsarolni.

Igaz hogy "nem kell mások engedélye", de ezt kevesen tudják kivitelezni. Aki még nem nagykorú az kénytelen a szüleinek engedelmeskedni, aki meg már betöltötte a 18. évét, azt meg vagy anyagilag (akár munkával kapcsolatban is) vagy érzelmileg lehet zsarolni, befolyásolni. Így akiben egy kis megfelelési kényszer is van, az már csak azt veszi észre egy idő után, hogy nem azt az életet éli amilyet ő szeretne, hanem mindenkinek IS meg akar felelni (mert be KELL illeszkedni mindenhová).

Egy valamit kell megtanulni, az pedig a határok meghúzása (és azt szigorúan betartani és betartatni).